Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
V. A szóbeli ráhatás módjai
...S térden könyörgöm tőled a halált. Ne várj, én öltem meg Henrik királyt, De erre csak szépséged ingerelt. No, szúrj, kezemtől halt meg ifjú Edwárd, De mi vitt rá? A te mennyei arcod. Az első részletben Richárd számítása szerint Anna képzeletét annak kell megragadnia, hogy ő, Richárd a nő legesélyesebb kérője. A másodikban annak, hogy milyen hatalmas a szerelme, milyen erővel vette birtokba szivét Anna. Mind az érzelemre, mind a képzeletre való ráhatásnál figyelembe kell venni a partner szubjektiv érdekeit, és az objektiv valóság ismert képmását is. De az első esetben (érzés), az érdekek foglalják el az uralkodó helyet, a világos, befejezett, jól ismert képmás pedig csak annyiban feltételezett, hogy csupán az érdekekre emlékeztet. A második esetben (képzelet) a képmás foglal al uralkodó helyet, ezt kell létrehoznia a partnernek, ezt kell megkonstruálnia képzeletével, hogy a továbbiakban ez kifejthesse hatását. AZ EMLÉKEZET. "Az emlékezetet teljesen jogosan tartják ií a lelki fejlődés sarokkövének" * - irta Szecsenov. Ha az embernek nem volna emlékezete, nem tudná megkülönböztetni az időleges, véletlenszerű, mellékes jelenségeket, folyamatokat és kapcsolatokat a stabil, állandó, lényeges jelenségektől, folyamatoktól és kapcsolatoktól. Az ilyen ember számára a világban, a valóságban semmi sem volna szilárd. Következésképpen megismerésről, szellemi tevékenységről, gondolkodásról szó sem lehetne. Az emlékezet szállítja az anyagot a gondolkodásnak és a gondolkodás az emlékezet termékeinek feldolgozása (ami persze nem zárja ki, hogy a képzelet, az akarat és az érzés is részt vegyen benne). J.M. Szecsenov: Vál. filozófiai és pszihológiai müvek, á-ÍW-. o. (oroszul)- 13 -i
