Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

bonyolultságát és az üres helyek; kihagyások és szennyeződések nélküli, tartalmas, kifejező, eredeti cselekvési logika ‘elépítésének nehézségeit.

"Az átlényegtllés nem abban rejlik - irta Sztanyiszlavszki j - ,hogy eltávolodunk önmagunktól, hanem abban, hogy a szerep cselekvéseiben a szerep feltételezett körülményeivel vesszük körül magunkat és úgy egybenövünk velük, hogy már azt sem tudjuk, hol vagyok én, hol a szerep. Nos, ez az igazi átlényegülés"

A színészi átélés lényegében azt jelenti, hogy a szinész gyönyörűségét leli az ábrázolandó személy dolgaiba n (bármilyen méretekben fogjuk is fel ezeket!). Amikor valóban élvezetet talál bennük, akkor át is éli a szerepet. A szerep átélésének alapfeltétele, hogy az ábrázolandó személy dolgaitól ne szakítsanak el sem magának a színésznek a feladatai (például hogy kifejező legyen, tes3ák a közönségnek, ilyen vagy olyan reagálást váltson ki stb.), sem az alak élményei (itt mondjuk szenvedni, ott örülni, itt gyűlölni, ott szeretni kell stb). Ezen alapozik Sztanyiszlavszkij tétele, amely szerint a színészeknek meg keli tiltani, hogy az érzésről beszéljenek és a szővegmályével törődjenek.

Ezt irta: "Ha a* embert a fizikai cselekvések kötik le, akkor figyelme elterelődik belső, tudatmélyi erőiről. Ezáltal cselekvési szabadságot biztosítunk számlikra, és bevonjuk őket az alkotó munkába."

Ha a szinészt annyira lekötik hőse dolgai, hogy az előadás folyamán semmi sem vonhatja el figyelmét róluk, akkor azt én annyit érez, gondol, képzel - egyszóval azt és annyit él át, amit és amennyit át kell élnie. De mit és

K. Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélgetések, levelek, 681. o. (oroszul)- 137