Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

mennyit? Ezek olyan kérdések, amelyeknek jelenleg inkább elméleti, megismerési érdekességük van az alkotás lélektana szempontjából, semmint gyakorlati jelentőségük.

Csökken-e ezáltal az átélés teljességének követelése? Egyáltalán nem. Hogy a néző lássa, hogy a szinész teljesen és maradéktalanul annak a személynek az életét éli, akit alakit, elegendő, ha a szinész teljes é3 maradéktalan szenvedéllyel tapad az illető személy dolgaihoz.

így születtek a világ legnagyobb színészeinek legjobb alakításai. Igaz, az esetek többségében ők maguk is, meg a kritikusok is más szavakkal jelölték meg ezt a szenvedélyt! arról beszéltek, hogy vonzották őket a hős érzései, élményei (szerelme, szenvedései), vonzotta őket élete stb. így jellemezte például tóocsalov játékát Hamlet szerepében Belinszkij.De az előbbiek során mi már meggyőződtünk róla, hogy az átélés nem egyéb, mint cselekvés, mint meghatározott módon értelmezett tettek folyamata.

A cselekvésekhez való vonzódás adja magyarázatát (abban a mértékben, amennyire ez gyakorlatilag szükséges) annak is, amit intuíciónak, "•'ttönős tevékenységnek, az ihlet alkotó rögtönzésének O^o. neveznek. A hőse iránt táplált szenvedélyes érdeklődés találékonnyá teszi a színészt, tevékenységre sarkallja gondolkodását, képzeletét és fantáziáját, arra ösztönzi, hogy a cél elérésére uj és váratlan eszközöket^uj alkalmazkodásokat keressen; arra indítja a színészt, hogy ne cselekedjék formálisan, hanem úgy, ahogyan ezt a körülmények "ma, itt, most" követelik. Ez a szenvedélyes érdeklődés arra készteti a szinészt, hogy még a feltételes külső körülmények hitelességében is higgyen.

Ennek igazolását a környező életben láthatjuk. Ha valaki valamilyen dolog végrehajtásánál minden apróságban

MocsaLov, Pavel (1800-1848) hires orosz tragikus szinész, a romantikus irányzat utolsó nagy képviselője volt.- 138 -