Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

Ebből következik az egyenes tanulság: "A szinész alkossa meg a cselekvést és a cselekvő szöveget, a szöveg mélyével azonban ne törődjék. Az magától jön meg, ha a szinész hisz fizikai cselekvésének igazságéban".1'1'*

A cselekvés plusz a cselekvő szöveg megalkotásához azonban a színésznek nyilván (ez megint csak a cselekvés természetéből folyik) úgy kell értelmeznie az ábrázolandó személy cselekvéseinek logikáját, mint ami objektive törvényszerű, feltétlenül szükséges az illető szempontjából.

Itt aztán sor kerülhet a Sztanyiszlavszkij által korábban felfedezett pszichotechnikai eljárások és általában a realista előadások megalkotása eszközeinek és módszereinek alkalmazására. Mindezek azonban már uj értelmet és uj jelentőséget nyernek: az alak cselekvési logikája megtalálásának és gyakorlati végrehajtásának eszközeivé válnak. A cselekvési logika pedig a szerepbe való átlényegülés és a szerep átélése legfőbb, határtalan lehetőségeket rejtő eszközének bizonyult, ezt az átlényegülést és átélést a szinész tudatosan, ismeretei és tanulmányozásai alapján éri el.

Szükséges-e, hogy a szinész mélyrehatóan elemezze az ábrázolandó személy gondolatait, érzéseit, kapcsolatait, hangulatait, óhajait és Ízlését? Igen, szükséges. De nem azért, hogy szinpadi életét közvetlenül ezek szerint az érzések, gondolatok és viszonyok irányítsák, hanem azért, hogy ezek alapján önmaga számára világosan meghatározza az alak cselekvési logikáját és ennek megfelelően cselekedjen. Ez a feladat világossá teszi az analízis tartalmát és biztosítja a szinész eszmei, elvi álláspontjának megőrzését.

l:l* K.Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek,beszédek, beszélgetések, levelek. 603.o. (oroszul)- 134 -