Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

Szükséges-e valószerüségre törekedni a szinész színpadi környezete megteremtésénél? Igen, szükséges. De nem azért, hogy a szinész ezt a környezetet valódinak fogadja el, hanem hogy megkönnyitsük száméra a cselekvés hiteles végrehajtását.

A Művész Színház vezető színészeivel 1936. április 13-án és 19-én folytatott beszélgetései során Sztanyiazlavszkij ezeket mondta: "Tudják, hogy kell belépni a szobába? Tudják, mit jelent belépni és bemutatkozni?" Mennyit kell dolgozni, amig megtanítjuk a színészt "bemutatkozni"? Hiszen jusson csak eszünkbe, hogy amikor a szinész a színpadra lép, azt is elfelejti, hogyan esznek, isznak és ülnek az emberek. Ezt a "csapást" újra ki kell taposni. Há kell kényszeríteni a színészt, hogy kutasson emlékezetében: "Mit jelent egy idegen házba belépni"? Ha a szinész arra gondol: "mit érzek .amikor idegen házba lépek?"már bele is esett a sablonba. De meg kell óvni az erőszaktól is. Ha azonban kérdezzük tőle: "Mit tenne, ha ilyen körülmények között lépne be a házba?"... "Ezt meg ezt tenném stb."

"Amikor cselekszik, átél. Amikor a cselekvést keresi, már él. De ha ma jól is játszották a szerepet, helyesen élték át és azt mondom önöknek: ’jegyezzék fel ezt, rögzítsék’ - ezt nem tehetik meg, mert az érzést nem lehet rögzíteni. Ezért meg kell tiltani, hogy valaki az érzésről beszéljen. A cselekvések logikáját és sorrendjét azonban rögzíthetik. Ha rögzítik a cselekvések logikáját és sorrendjét, megjelenik önökben az érzés vonala, amelyet ke- 1 ?resnek".

"Minden művészetnek - irta Sztanyiszlavszkij - elsősorban megszakítás nélkül húzódó vonalra van szüksége. Ha a cselekvés vonala a színpadon megszakad, ez azt jelen1- ti, hogy megállt a szerep, a darab, az előadás".

12. Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélgetések,

levelek, 667-668. o. (oroszul)

K.Sz. Sztanyiszlavszkij: összes Müvei 2. köt. 1955. 309-3IO. 0. (oroszul)- 135 -