Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

Mindez arról tanúskodik, hogy egyáltalában nem avult el az a kérdés, hogyan ötvözhető szerves egészbe a szerep átélése a hozzá fűződő viszony kifejezésével. A szinpadi átélés hitelességének vezető elvét Szta­­nyiszlavszkij határozta meg. ő világított rá arra, hogy miben kell a színésznek mindig önmagának, hazája állampol­gárának és népe szolgájának maradnia, aki társadalmi köte­lezettségét teljesiti ma, most a színpadon, s miben nem kell, miben nincs joga átalakulnia. Ez a rendkívül fontos kérdés csak akkor tisztázódha­tott, amikor Sztanyiszlavszkij feltárta, hogy pontosan miben és hogyan kell a színésznek valóban hősévé átalakulnia, miben kell valóban átélnie a sze­repet és ez gyakorlatilag mit jelent. Az előbbi a szerep értelmezéséhez , felépítéséhez tartozik; a második ennek az értelmezésnek a végrehajtásához , gyakorlati megvalósításá­hoz. Kettőjük kölcsönös kapcsolata bonyolult, dialektikus. Sztanyiszlavszkij ezt a kapcsolatot az emberi cselekvések logikájának természetében és kifejező sajátságaiban fedez­te fel. 2. "Irányzatunk szinpadi igazsága az, amiben őszintén hisz a színész. A színházban hinni kell. Minden érzésnek valódinak kell lennie vagy annak kell látszania. Hogy ez a hit a színész és a néző gyermeki hi­székenységéből születik-e vagy annak reális létezéséből, amiben hiszünk - az teljesen mindegy. Még a hazugságnak is igazsággá kell válnia a színész és a néző szemében, hogy Q művészetté válhasson". K.Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélge­tések, levelek. 475. o. (oroszul)- 129 -

Next

/
Thumbnails
Contents