Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

vesztette, másodrendű, alkalomszerű érdekek kedvéért háttérbe szorította őket, ezek pedig vagy ellentmondanak a lényeges érdekeknek, vagy megfelelő indok nélkül elvonják róluk figyelmét.

így például az embert lényeges érdekeiért való harcától időnként fáradtsága, lustasága, kíváncsisága, indokolatlan aggodalma, félénksége, szenvedélyei stb. vonhatják el. Miután figyelme elterelődött lényeges érdekeiről, öntudata esetleg nem felel meg valóságos helyzetének. Nem úgy érzi magát, ahogy éreznie kellene, ha figyelembe venné lényegi érdekeit. Ha azonban ezeket felelevenítik, helyreállítják tudatában, az ember már úgy viselkedik, ahogy kell.

Az ember KÉPZELETE asszociációk utján építi fel képeit^ a tudatban.Ezeket az asszociációkat egyfelől az ember szubjektív érdekei határozzák meg, másfelől tapasztalatai, azaz végső soron a jelenségek és a folyamatok objektiv kapcsolatai. Az egyik jelenség nemcsak azért váltja ki egy másik képzetét, mert az embernek úgy tetszik, hogy összekapcsolja őket, hanem azért is, mert valamikor, valahol látta, hogy valóban kapcsolatban van vele. Emellett esete válogatja, hogy különböző esetekben melyik tényező játssza a nagyobbik vagy a kisebbik szerepet.

Ha az asszociációs képzetek megjelenését elsősorban vagy kizárólagosan a szubjektív érdekek határozzák meg, nem pedig a tapasztalat, a képzelet egészen a patologikus esetekig fajuló alaptalan fantáziálássá változik. Ha viszont valaki előző tapasztalatai során felismerte, elsajátitotta a jelenségek közötti objektiv kapcsolatokat, s e tapasztalatokra támaszkodva szigorúan ellenőrzi képzeletének tevékenységét, akkor ez már nem annyira a képzelet tevékenysége, mint inkább a gondolkodás folyamata a szó tulajdonképpeni értelmében.

Amikor az ember a partner képzeletére hat, meghatározott asszociációk utján inditja el tudatát,hogy ezek segítségével a partner maga rajzolja fel magának azt a képet,- 11 -r

i