Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VI. A hallgatás és a monológ

Minél nagyobb érdekük fűződik a győzelemhez, annál tovább gondolkodnak mindketten, annál "nehezebbek", koncentráltabbak és óvatosabbak lesznek, annál világosabban felismerhetővé válik viselkedésükben a gondolkodás általános logikája, persze mindkettőjük egyéni cselekvési logikájának sajátszerűségeitől függő kisebb-nagyobb módosításokkal.

Hogy egy adott pillanatban valaki mit gondol, ez anynyit jelent,hogy ebben a pillanatban milyen képzetek rajzolódnak ki tudatában. Az embereknél ezek a képzetek igy vagy úgy mindig a beszéddel függnek össze. Ezért, ha az ember gondolkodik, de közben nem mond ki szavakat, gondolatainc,k tartalma kifejezetien marad. Csak annyit lehet róla állítani: először is,hogy gondolkodik , másodszor,hogy mennyire koncentráltan gondolkodik, és végezetül harmadsorban azt a többé-kevésbé megalapozott állítást lehet megkockáztatni,hogy milyen sikerrel gondolkodik: a tudatában felmerülő gondolatok összeesnek-e érdekeivel vagy sem.

ügy tűnhet fel,hogy a gondolkodás cselekvési logikája, ha külső, testi oldaláról nézzük, nem túl nagy kifejezőerejü: csak a legáltalánosabb és a legsoványabb tudósítást adja a gondolkodó emberi lelkének életéről. A dolog azonban nem egészen igy /ll:ez a logika már a szavak kimondása előtt is igen kifejező lehet az adott ember megelőző és leendő cselekvéseinek összefüggésében, amennyiben számításba vesszük azokat a körülményeket, amelyek gondolkodásra késztették. Az a tény, hogy valaki adott körülmények között elgondolkodott (vagy nem gondolkodott el), roppant ékesszóló lehet. Ha ismerjük érdekeit és az okot, amely gondolkodásra késztette, gyakran szinte biztosra tudhatjuk, hogy miről gondolkodik. Ha eközben még az is látszik, hogy mennyire koncentráltan és milyen sikeresen gondolkodik, ez a szótlan viselkedés néha ékesebben beszél minden szónál,mélyebben és teljesebben feltárja lelkialkata és érdekei árnyalatait és egyéni sajátosságait.- 100 -. I