Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

A figyelem mintegy a tudat periszkópja. Annak az embernek, aki hatni akar partnere tudatára, mindenekelőtt e partner figyelmét kell magára vonnia. Ez néha különleges feladat, amelyet még azelőtt kell megoldani, mielőtt látomásaival átalakíthatná a partner tudatát.Időnként a figyelemre való ráhatás a más lelkifolyamatokra való ráhatással egyidőben mehet végbe,ha például a partner hallgat bennünket, de az az érzésünk, hogy nem eléggé figyelmesen, ha figyelme elkalandozik, nekünk pedig arra van szükségünk, hogy figyelme.arra összpontosuljon, amit mondunk neki.

AZ ÉRZÉS. Az ember minden érzést (a szó eredeti értelmében) attól függően él át, hogy megfelel-e vagy nem felel meg (és milyen mértékben felel meg vagy nem felel meg) érdekeinek az a jelenség, amelyet az adott pillanatban tudata tükröz. Ebből következik, hogy annyi különböző érzés lehetséges, mint ahány tükrözött jelenség és ahány érdek - azaz végtelenül sok.

Az érzések önkéntelenek. Az emberi érdekek különös bonyolultsága és sokoldalúsága, a tudat tükrözte valóság különleges bonyolultsága és mozgékonysága következtében az érzés a legillékonyabb, a legmegfoghatatlanabb és konkrét tartalmát tekintve a legváltozékonyabb lelki folyamat. Az ember minden pillanatban azt érzi,aminek megérzésére egész előző élete készteti. Az érzések a tükrözés folyamatának eredményei és a tükrözés egyik oldalát regisztrálják: megfelel-e vagy nem felel-e meg a tükröződött jelenség az ember érdekeinek?

Ezért ha az ember olyasmit fogad be, ami megfelel szubjektív érdekeinek,bármilyenek legyenek is azok tartalmukat tekintve, nem képes elkeseredni, még ha akarna is. És fordítva, nem képes örvendezni,bármennyire szeretne is, ha olyasmit fogadott be,ami nem felel meg érdekeinek. Hogy valamiféle jelenség örömet váltson ki belőlünk, ehhez egyeznie kell érdekeinkkel; hogy ugyanennek a jelenségnek a tudomásulvételétől elkeseredjünk,ellentétes érdekeinknek- 9 -I