Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
III. fejezet. A cselekvés természete és logikája
logikáját. ü.zt azonban nem tudatosan teszik,sőt rendszerint észre sem veszik. Hem szükséges töprengenünk és következtetéseket levonnunk, hogy két-három mozdulat alapján megértsük legközelebbi céljukat, két-három cselekvésük alapján általános céljukat. Közvetlenül, egyenesen 'látjuk", hogy egy ember e felé a cél felé törekszik. Annak szükségessége, hogy fontolgassunk, összevessük a cselekvéseket, keressük kölcsönös kapcsolatukat (amint erről fentebb beszéltünk), csak akkor merül fel, amikor szokatlan mozdulatokat látunk, amelyeknek célja nem világos előttünk, vagy olyan cselekvéseket, amelyek számunkra érthetetlen, szokatlan sorrendben követik egymást. Valami hasonló történik olyankor is, amikor szöveget olvasunk, azzal a különbséggel, hogy az olvasás ismeretet - olvasni tudást - kiván. Amikor szöveget olvasunk, az olvasottak tartalmát (a gondolat logikáját vagy az elbeszélés logikáját) követjük és nem vesszük észre, hogy ezt a tartalmat úgy fogadjuk be, hogy látjuk a betűket, szavakká füzzük őket, a szavakból mondatokat alkotunk, s a mondatokat egymáshoz füzzük. Akik alig tudnak olvasni vagy most kezdenek tanulni egy idegen nyelvet, maguk is észreveszik, hogy igy olvasnak. Gogol Petruskája különös gyönyörűséget talált abban a felismerésben, hogy a betűk szavakKá állnak össze — sajnos azonban csak ez örvendeztette meg! Aki beszél egy nyelvet, annak nem kell figyelnie a betűk és a szavak egymáshozkapcsolódását; ha azonban az ilyen ember a szövegben uj, számára ismeretlen szóval vagy ismert szavak érthetetlen kapcsolatával találkozik, figyelme az első esetben azonnal az ismeretlen szót alkotó betűkre, az utóbbi esetben az érthetetlen kapcsolatban levő szavakra irányul. Ha meg akarja érteni az olvasottak értelmét, kénytelen lesz mozgósitaid nyelvtudását és arra a tárgyra vonatkozó ismereteit, amelyről olvas, aztán össze kell vetnie az ismeretlent az ismerttel, az általánossal.- 74 -
