Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

Arisztotelész annak idején megjegyezte: "... két fogalom ellentétessége akkor a legvilágosabb, amjkor a két fo-25galom egymás mellett áll."

Ezt a világosságot úgy érhetjük el, ha a szembeállított tárgyakat ugyanabban a mondatban szerepeltetjük.

A szembeállitások kimunkálása azt a képességet kivánja meg, hogy ki tudjuk mondani a két különböző tárgyról szóló, hosszú mondatot; a két tárgy két hangsúlyos szót kiván. Ezért a színészek gyakran két mondatra bontják, mindegyikben egy-egy hangsúlyos szóval - ez sokkal könnyebb, mint kimondani egy hosszú mondatot egy fő hangsúlyos szóval és egy másikkal, amely kevésbé hangsúlyos, de mégis kiemelkedik a többi közül, mert szembeállítjuk a fő hangsúlyos szóval.

Ebben az oroszok között népszerű mondókában: "Károly elkéri Klára korallját, Klára elkéri. Károly klarinétját" - két eseményről van szó. Végső soron a szembeállitást az fejezi ki a mondatban, hogy a közepén vessző, a végén pedig pont van. így két kiemelkedő, azaz hangsúlyos szó keletkezik. Ha azonban hangsúlyuk egyforma értékű lesz, akkor nem világos, hogy a képben mi a fő, tulajdonképpen mire szolgál a szembeállitás.

Hogy ezt kifejezhessük, az egyik hangsúlyos szót a fő hangsúlyos szóvá kell tennünk, abban a feltevésben, hogy a mondat egésze vagy konkrét kérdésre válaszol, vagy a partner elképzelését módositja egy meghatározott vonatkozásban. Pl.: "ön téved - Károly kérte el Klára korallját, Klára pedig - ez egészen más dolog - Ö pedig, köztudomásuleg Károlytól a klarinétját kérte el".

Ha a mondókának ezt az értelmet adjuk (természetesen csak megadott szövegét kimondva,minden kiegészítés nélkül), akkor az általa rajzolt kép első fele lesz a fő és a fő hangsúlyos szó a "Károly" lesz, a második részt aláirendel-25. Arisztotelész: A szónoki beszéd stílusáról, Goszpolitizdat 18. 0. (oroszul)- 177 -i