Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
IV. fejezet: A látomás megelevenítése
]ük és szembeállítjuk hangsúlyos szavával a "klarinéttal" együtt, de ezen a második szón nem lesz olyan erős a hangsúly, mint az elsőn. Ily módon más szövepnélye esetén a kiemelés más szókra vonatkozik, de ha a mondat szembeállítást fejez ki, akkor mindig két szót kell kiemelni, ezek közül az egyik mindig a fő szó, a másik az alárendelt és mindkettő mindig ugyanabba a mondatba tartozik. Szembeállitás jóformán minden szerepben előfordul, még a kicsiny szerepekben is. Ha nem csiszoltuk ki megfelelő módon a szembeállitást, a szavakkal megrajzolt kép értelme határozatlanná, maga a kép pedig homályossá, elmosódottá válik. Minél konkrétabb a szóbeli cselekvés célja, és minél aktívabban törekszik a cselekvő e cél felé, annál inkább szüksége van meghatározott, világos és plasztikus mondatki— munkálásra. Az egybevetés eltér a szembeállítástól, nincs feltétlenül szüksége kontrasztra (feltéve persze, hogy az egybevetés nem rejt magában tulajdonképpen szembeállitást). Különböző tárgyak egybevetése a hang színezeteinek nem kontrasztosságát, csak különbözőségét tételezi fel. Ez a különbség mintegy felhivja arra a hallgató figyelmét, hogy a megrajzolandó tárgyak különböznek egymástól. így például, ha különböző személyek véleményét adjuk vissza azonos tárgyról, megrajzolhatjuk ezeknek a véleményeknek az ellentétét is, de a különbözőségét is. "Kant nem ugyanazt állította, amit Hegel, Hegel nem 26 ugyanazt, amit Schelling, * Schelling nem ugyanazt, amit Nietzsche, de mindannyian a materializmus álláspontjával ellentétes álláspontot képviseltek." Az ilyen mondatban az 26. Schelling, Friedrich Wilhelm (1775-1854) objektiv idealista német filozófus, a materializmus elkeseredett ellensége, a vallásos világnézet és a misztika hirdetője. Fő müve: System des transcendentalen Idealismus (A transzcendentális idealizmus rendszere^.- 178 -
