Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

egyetlen teljes képpé. Akár egyik, akár másik esetről van szó, nem cselekedhet a mondattal igazán, produktivan és célszerűen.

Ezért a szóbeli cselekvés technikájának kötelező láncszeme a mondat kivésésének képessége, az a képesség, hogy elhangzó beszédünkkel helyreállítsuk a szöveg nyelvtani és logikai szerkezetét. "A szinész legyen a szó szobrásza"16 irta Sztanyiszlavszkij.

Nem lehet helyreállítani a kapcsolatot a megrajzolandó képet alkotó tárgyak között, nem lehet logikailag szükséges cendbe állitani a beszédütemeket, azaz nem lehet plasztikusan kifaragni a mondatot, ha nem világos előttünk a cél, amelynek szolgálatában a mondatot kimondjuk.

A szavakkal megrajzolandó képet partnerünk tudatának címezzük. Minek kell elsősorban és legfontosabbként belevésődnie? Erre mutat rá minden egyes mondat hangsúlyos szava. az a szó, amelynek kedvéért a mondatot kimondjuk, az a fogalom, amelynek kedvéért a képet vagy annak töredékét felrajzoljuk.

Ha a mondatban nem emeltük ki a hangsúlyos szót, akkor nem világos, hogy miért mondottak ki. A tükrözendő valóság fővonása az adott pillanattól függően változhat; ennek megfelelően egyik vagy másik szó kap hangsúlyt. Hogy melyik, az a cselekvő legközelebbi céljától, azaz érdekeitől és körülményeitől függ.

Ha a szavakkal megrajzolandó kép bonyolult, azaz, ha a középpontjában álló fontos dolog, aminek kedvéért megrajzoltuk, csak úgy értelmezhető helyesen, ha részletesen kommentáljuk - kiegészítjük, pontosabbá tesszük, megmagyarázzuk és megindokoljuk, akkor e magyarázatok,indokolások stb. között mindig van olyan, ami a legfontosabbak megértéséhez feltétlenül szükséges és ami kevésbé jelentős. Ennek meg16. K. Sz. Sztanyiszlavszkij összes Müvei, J. k. 1955»

99. o.- 159 -