Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

Ily módon a tagolt dlkció éa az energikus artikuláció a szóbeli cselekvés feltétele és eszköze.

A jó dikció mintegy a színek tisztasága, amelyekkel a hangos beszédben a képet megrajzoljuk. Ez a legkisebb méretében vett szóbeli cselekvés külső, testi oldala.

Az egymagában vett szó kiejtésének belső, lélektani oldala az a képzet, amelyről ez a szó jelzést ad.

Uinden szónak egységes, az e szót értő minden ember számára azonos értelme van. A szó ezért mindig általános fogalom. Lenin ezt irta: "Minden szó (beszéd) már általánosítás", "a nyelvben csak általános van".*1'

A szó akkor válik konkréttá, amikor az, aki kimondja, a szó általános objektiv értelmén kivül kiegészítésként még tekintetbe veszi annak a dolognak konkrét sajátosságait is, amit ezzel a szóval adott esetben megnevez.

Ez legprimitívebben a melléknevek használatánál mutatkozik meg; az olyan szavak, mint "szép", "magas" csakis és kizárólag a tényt állapíthatják meg, de gyakrabban konkrét szubjektív képzeteket fejeznek ki.

A szavak e szubjektív értelmezésének sajátosságai, az általuk kifejezett képzetek konkrétsága az adott ember lelkivilágának sajátosságával és azzal függ össze, hogy milyen körülmények között és milyen összefüggésben mondja ki ezt a szót. "Mindennél gazdagabb a legkonkrétabb és a legszubjektlvabb"1^* - irta Lenin. A szó általános értelmének ebben a kiegészítésében és gazdagításában rejlik az általa véghezvitt cselekvés belső, pszichikai oldala. Mint mindig, ez a külső oldalában jut felszínre: a kiejtésben a szó hangzása attól függ, hogy kiejtője éppen mire gondol - a jelenség legáltalánosabb jeleire-e, valamelyik különös jelére, ezek közül melyikre. 11

11. V. I. Lenin Müvei, 38. k. 269. és 272. o. (oroszul)

12. uo. 224. o. (oroszul)- 152 -