Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
IV. fejezet: A látomás megelevenítése
nős esete. Mint minden más cselekvés, ez is célra irányuló és célja által meghatározott egységes pszichofizikai folyamat. A cél sajátosságai meghatározzák a szóbeli cselekvés lefolyásának sajátosságait is: pszichikai tartalmának és testi, izomzati létezésének, kifejező erejének és a többi cselekvés sorában elfoglalt helyének sajátosságait. Az olyan színész számára, aki az emberi lélek életét e kifejezés teljes értelmében akarja megteremteni, a szóbeli cselekvés a rendelkezésére álló valamennyi cselekvés közül a legértékesebb. Ha azonban ezt szembeállítjuk a "testi" cselekvéssel, ugyanazt a logikai hibát követjük el, mint aki ilyen fogalmakat állit egymással szembe: arany és fém, gyémánt és ásvány, virág és növény stb. Amikor a szinész szavakat ejt ki, művészete természetének megfelelően cselekednie kell velük; szavakkal cselekedni annyit jelent, hogy - Sztanyiszlavszkij kifejezése szerint — a partnernek "nem hallása, hanem szeme száméra" képet rajzolunk velük. A szavakkal megrajzolt és a partner tudatába bevitt valóság lehet a hiteles,reális valóság (amely csakugyan létezik), lehet elképzelt, feltételezett, illuzórikus, eltorzított stb. valóság. Ez attól függ, hogy ki, hogyan és milyen körülmények között cselekszik szavakkal. De a szavakkal való cselekvés mindegyik esetben azt jelenti, hogy képeket rajzolunk velük, amelyek valamilyen oknál fogva megjelentek a cselekvő tudatában és amelyeket át akar adni partnerének. Ezért, hogy szavakkal cselekedhessünk, mindenekelőtt látnunk kell, világosan el kell képzelnünk, amiről beszélünk, "ésszel fel kell fogni a valóságot". Amig nem a színpadról, hanem a valóságos életről van szó, nem szükséges ezt bárkitől is kívánni. Abból a reális szükségletből kiirklulva, hogy szavaival cselekedjék, mindenki adottságainak, céljának és a környező körülményeknek megfelelő mértékben többé vagy kevésbé világosan, meggyőzően és szórakoztatóan képeket rajzol.- 145 -
