Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

tokát kezd tenni, tízek aztán lehetetlenné teszik, hogy valóban célszerűen cselekedjék. Minél messzebb megy a szinész ebben az irányban, annál lázasabban igyekszik - Sztanyiszlavszkij kifejezése szerint - "megerőszakolni érzelmeit" és annál inkább eltávolodik a szükséges cselekvésektől. Hová? Mindig és elkerülhetetlenül a sablon, a megjátszás és az illusztrálás területére.

2.

Azonos külső körülmények között különböző emberek különböző cselekvéseket hajtanak végre. Ha azonban az ember már kiválasztott magának egy óéit, akkor azokat a mozdulatokat kénytelen megtenni, amelyeket ez a cél az adott körülmények között megkövetel. A konkrét cél és a feltételek, amelyek között ez a cél megvalósult, diktálják a mozdulatok összetételét és rendjét, tízeknek a mozdulatoknak az általános érvénye teszi érthetővé a cselekvést.

Ha valaki forró nyári napon a folyó partján fürdésre megfelelő helyen vetkőzni kezd, a körülötte tartózkodók már akkor is megértik, hogy fürödni akar, mielőtt bement volna a vizbe. Ha valaki az üzletben előveszi pénztárcáját és a pénztár felé indul, eleve világos, hogy valamit váaérai ni akar, tízeket a jelenségeket különleges tudomány, az ekológia tanulmányozza és megvan a maga elmélete, az információelmélet.

A mozdulatokból úgy találhatjuk ki céljukat, határozhatjuk meg a cselekvéseket, hogy összevetjük (ennek módját később tárgyaljuk) először is a mozdulatokat a feltételekkel, amelyek között végbemennék, másodszor mindkettőt önmagunk cselekvési tapasztalatának adataival és más emberek cselekvéseinek megfigyelésével. A kísérletező saját tapasztalatából tudja, mi zajlik le tudatában, amikor ilyen vagy hasonló körülmények között ilyen mozdulatokat tesz; látja, hogy ugyanilyen mozdulatokat tesz a megfigyelt személy is. Ebből következik: a megfigyelt személy tudatában ez és ez- 71 -