Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
III. fejezet. A cselekvés természete és logikája
megy végbe. Vagy a megfigyelő tudja, hogy ha ő adott felvételek között bizonyos cél felé törekednék, ezt és ezt tenné; minthogy a megfigyelt személy hamarosan pontosan ugyanezt teszi, nyilvánvaló, hogy ugyanerre törekszik. Ezért minden ember bizonyos mértékben a saját mércéjével méri fel más emberek cselekvéseit. nz a "mérce" azonban (amely lényegében nem más, mint az élettapasztalat) nemcsak hogy mindenkinek a "sajátja", de mindenki számára közös is, mert alapja az a mindenkire vonatkozó szükségszerűség, hogy számolni kell a külvilág objektiv, állandó, megismétlődő tényeivel és folyamataival. De a cselekvések "érthetősége", az a lehetőség, hogy mozdulatok alapján határozzuk meg céljukat, eléggé viszonylagos. Bizonyos mozdulatok legközelebbi célját könnyebb meghatározni, a távolabbit nehezebb; az előbbi tökéletesen nyilvánvaló lehet, az utóbbiakról csak többé-kevésbé valószinü feltételezéseket lehet kinyilvánítani• A legközelebbi, nyilvánvaló célt alárendelhetjük egy távolabbi célnak, azt pedig egy még távolabbi, még általánosabb célnak. Ezeket az általános célokat felfedezni egyegy cselekvésben rendszerint igen nehéz, legtöbbnyire pedig egyszerűen lehetetlen. Ezek az általános célok csak a cselekvések folyamatos sorában fedezhetők fel (időnként teljes nyilvánvaló Sággal), mint e cselekvések egységes célralrányitottsága. így például, ha valaki a könyvtárban állandóan egy bizonyos szerző müveit vagy egy meghatározott kérdésre vonatkozó könyveket vesz ki, ez azt jelenti, hogy különlegesen érdeklődik ez iránt a szerző iránt vagy ez iránt a kérdés iránt. Egy ember viselkedésében a célszerűségnek és a célrairányitottSágnak a megállapítása egyenlő az illető cselekvései logikájának meghatározásával. A cselekvések logikájának természete kettős: mindig van benne valami objektiv és általában jellemző elem, bár minden reális ember cselekvéseinek logikája egyéni és csak- 72 -