Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

alakult ki bennem és nem egyszer osztottam meg hallgatóimmal - elsősorban színészekkel. Ezért is veszem magamnak a bátorságot, hogy figyelmükbe ajánljam. De hiszen az ember annyi mindenben hisz és ki ne találna türelmes hallgatókra!

Mégis nagyon szeretném önöket arról meggyőzni, amiről magam is meg vagyok győződve. Es szeretném, hogy ha már beleélték magukat a tények és a logika világába, még engem is helyreigazítanának mindenben, amiben tévedek vagy nem vagyok teljesen pontos.

Arra törekedtem, hogy tárgyamhoz szigorúan objektiv módon közeledjem, nem is akartam témámat teljesen átfogni. Ezért is Írtam a könyv kéziratának alcímébe ezt a szót, hogy vázlatok. Nem szeretném azonban, ha ezt a szót úgy értenék, mintha arra akarnék jogot formálni, hogy szabad impresszionista módon játszadozzam a felszínen... Nem, az alcim csak azt akarja kifejezni, hogy az érintett témák száma nagyobb is lehetett volna, egy sereg kérdést (például "a cselekvés ritmusa", "cselekvés és érzés" stb.) nem lehetett volna mellőzni, ha nem volna ez az alcím: vázlatok. Remélem, hogy a színészi művészet technológiáját - legalább a vélemény«: szerint legfontosabb támaszpontok alapján - mégis csak sikerült felvázolnom.

Ezért nagyon elégedett leszek, ha nem intézik el kézlegyintéssel tételeimet, amelyek aligha látszhatnak egyebeknek hipotéziseknél. Csak arra szeretném kérni önöket, gondoljanak sírra, hegy minden meggyőződés lényegében feltevéssel kezdődik...- 6 -