Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

többé-kevésbé ianer. Ha valaki, aki "megégette a száját tejjel, a vizet is megfujja", ez csak azért történik, mert egyszer valóban megégette a száját tejjel.

Cselekvésünk mindig tökéletesen reálisan, konkrétan köti össze a szubjektumot az objektummal; ezért körébe az is beletartozik, amit a cselekvő szubjektum tulajdonságai imák elő és az is, amit annak a tárgynak a tulajdonságai, amelyre a cselekvés irányul. Höben rejlik a cselekvés kettős, pszichofizikai természete.

Minden reális emberi cselekvés kettős meghatározottságának fogalma roppant fontos a cselekvés természetének megértéséhez. Mihelyt Csak az egyiket emeljük ki és szem elől tévesztjük a másikat, már nem cselekvésről beszélünk, és vagy a pszichikai folyamatok mint olyanok leírására térünk át, vagy izommozgásokról és beszédhangsulyokról szóló beszélgetésekre. Bizonyos meghatározott esetekben ez a feltételes szétosztás természetesen teljesen indokolt lehet. na azonban ezt a felosztást elvégeztük, már nem beszélhetünk cselekvésről, hanem áttérünk a cselekvés végrehajtásának egyes feltételeire, eszközeire, módjaira vagy romáira. Hogy a cselekvés lényegébe behatoljunk, annak előfeltétele, hogy ne keverjük össze a cselekvést sem a pszichikai folyamatokkal, sem az izommozgással.

Az "akarás" például önmagában véve mint tisztán pszichikai jelenség, elvont, spekulativ fogalom. Mert ha az ember valamit valóban, reálisan akar, ez gyakorlatilag feltétlenül kifejeződik valamilyen külső jelben is; ha semmiben nem fejeződik ki, akkor nincs is alapja azt állítani, hogy akar valamit.

De mint már elmondottuk, bármilyen konkrétak is a mozgások, önmagunkban véve semmit sem mondanak a cselekvés tartalmáról, Ugyanannak a célnak az eléréséhez különböző feltételek között tökéletesen különböző mozgások lehetnek szükségesek, akár teljesen ellentétesek is, különféle célok eléréséhez viszont ugyanazok az izommozdulatok alkalmazhatók.- 68 -