Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

A rózsa úgy virágzik, hogy fogalma sincs róla. A színész úgy alkot, hogy nem tudja, mi játszódik le ilyenkor benne. Talán igy is kell ennek lennie? Mert ha elmélyedünk a nevelés természetének tanulmányozásában, esetleg ritkábban nevetünk majd... Ha az olvasó - színész, rendező, vagy szlnháztudós - igy gondolkodik, vagy körülbelül igy, akkor nagyon kérem, ne olvassa ezt a könyvet, mert csak bosszankodnék rajta.

Sok hasznos és egzakt tudomány és foglalkozás létezik} a sebésznek például pontosan kell tudnia mindenféle szövetek, izmocskák, idegek mérhetetlenül sok nevét (méghozzá latinul!)... A művészet által alkotott szellemi értékeknek azonban elvileg más kezelésmód jár ki. Nem igaz? ügy-e, ez a véleményük? Akkor nagyon kérem, csukják be a könyvet és többet ki se nyissák. Az ilyen olvasót nem érdekelheti ez a könyv.

Egyébként nem is szándékozom vitatkozni. Eszem ágában sincs, hogy felülvizsgáljam a gyermekkoromban elsajátított gondolatatt "a tudás hatalom". Ami viszont azt a gúnyos szót illeti, hogy "elméletiéskedés", be kell vallanom, gyanakszom, hogy azok hozták forgalomba, akik lusták a művészet "titkairól" gondolkodni. Nagyon szeretném, ha olvasóm nem tartozna ezek közé.

Ha mindezen kérések és beismerések után mégis megkockáztatják, hogy olvasóim maradnak, kérem, bocsássák meg nem éppen szerény hangomat. Higgyék meg, nem volt semmi rossz szándékom...

Maradéktalanul hiszek abban, amit a továbbiakban kifejtek. Ez a meggyőződésem több mint húsz évi munkám során- 5 -