Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

II. fejezet: A cselekvés a színész művészetében

kutatja. Az utóbbi a feltételes reflexekről szóló tanításra támaszkodik, az előbbi a cselekvés anyagi, fizikai természetéről szóló tanitásra, a cselekvést olyan folyamatként felfogva, amely az ember belső világát fejezi ki.

Mi a magyarázata, hogy maga Sztanyiszlavszkij nem nevezte rendszerét tudománynak, holott számtalanszor hangsúlyozta ilyen tudomány szükségességét, és még szándékát is kifejezte, hogy ilyen tudományt hoz létre?

Az egyik lehetséges magyarázat sa rendszer fejlődésének egy meghatározott szakaszáig valóban nem volt tudomány, hanem csak egy tudomány kísérlete, egy lehetséges tudomány elöérzete. Amikor pedig Sztanyiszlavszkij ielfedezte azt a hiányzó láncszemet, amely nélkül a rendszer nem válhatott volna tudománnyá, ebben a pillanatban fejlődésének olyan határtalanul széles horizontjait látta meg, olyan perspektívákat, hogy a már elért eredmény jeléntéktelenul csekélynek tűnt szemében ahhoz képest, amit még majd a jövendő tudománynak kell feltárnia, elsajátítania, tanulmányoznia és önmagába olvasztania.Ily módon Sztanyiszlavszkij álláspontja nem a rendszer tudományosságának tagadása, hanem elégületleneég azzal, hogy nem eléggé tudományos. Ez az elégületleneég főként a rendszer kezdeti, éretlen formájára vonatkozik.

5.

A cselekvés a szinész hivatásbeli érdeklődésének köre. Magától értetődik azonban, hogy a szinész hivatásbeli érdeklődése csak abban az esetben ilyen, már ti. hivatása tartamának megfelelő, ha érdeklődése társadalmi érdeklődésének része, ha szakmai érdeklődését a társadalmi érdeklődés diktálja és ha a kettő egymástól elszakíthatatlan.

Sztanyiszlavszki! azt mondta, hogy a szinész a fizikai cselekvések mestere. Ez azt jelenti, hogy a művészt a fizikai cselekvések körében elért mesteri tudása teszi szinészszé. Annyiban szinész, amennyiben bizonyos tartalmat cse- 55 -