Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

II. fejezet: A cselekvés a színész művészetében

dalom stb.), hogy minden művészeti ágnak megvannak a maga Jellegzetes kifejező eszközei. Ezért minden konkrét művészeti ág specifikumát kifejezőeszközeinek sajátosságai határozzák meg. Más szóval, mindaz, ami valamely önálló művészeti ág elméletében nem kifejezőeszközeire vonatkozik, az nemcsak erre a művészeti ágra, hanem az összes többire is érvényes. Mindaz, ami erre - és csakis erre - a művészeti ágra vonatkozik, kifejezőeszközeinek sajátosságaiból következik.

Tehát amig meg nem határoztuk valamely művészeti ág nélkülözhetetlen kifejezőeszközeit, amelyek jellemzők rá és amelyek meghatározzák mint önálló, sajátszerü művészeti ágat, addig nem létezhet ennek a művészeti ágnak az elmélete, a tudománya sem. Emellett minden művészeti ág elméletének nyilván csak kezdete kifejezőeszközeinek meghatározása.

á zenében, a festészetben, az irodalomban, a táncban a kifejezőeszközök kérdése abban a primitiv formájában, ahogy feltesszük, annyira világos és egyszerű, hogy ostobaságnak látszik egyáltalában feltenni. A zene elképzelhetetlen haragok nélkül; egy vak nem fogadhatja be a festészeti, a grafikai, a díszítőművészeti alkotásokat; az irodalomnak szavakra van szüksége; nem táncolhat az, aki mozdulatlanságra van kárhoztatva. A hegedűművész művészete abban különbözik a zongoraművészétől, hogy az előbbi hegedűn Játszik, az utóbbi zongorán. Mindez tökéleteseA nyilvánvaló. De hogyan áll a dolog a színházművészettel? Itt a helyzet bonyolultabb: mielőtt tieztáznók ugyanezt a kérdést a színház vonatkozásában, néhány általános következtetést kell levonnunk az imént felsorolt nyilvánvaló tényekből.

2.

Egy konkrét művészeti ág kifejezőeszközeinek mindig a következőt nevezhetjük;

először Is azt, ami a művészeti ághoz tartozó müvek mindegyikében jelen van (minden zenemű, hogy reálisan lé- 40