Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

II. fejezet: A cselekvés a színész művészetében

lünk, akkor ezt a "sort" műalkotásnak nevezzük. Minél nagyobb azoknak az embereknek a köre, akikből ez a sor ilyen képmás fogalmát váltja ki és minél több szükségest, szórakoztatót, hasznosat, tanulságosat találnak önmaguk számára, minél közelebb áll hozzájuk ez a képmás, annál jelentősebb a műalkotás, közben pedig fizikailag, materiálisán, objektive semmi egyéb, mint hangok sora, szinek sora vagy szavak sora stb.

Következésképpen bizonyos,fizikailag érzékelhető anyagi jelenségek adott sora csak abban az esetben műalkotás, ha ez a sor az adott emberi társadalom számára meghatározott képi tartalmat fejez ki és ha ez a tartalom megfelel e társadalom egyes rétegei érdekeinek, világnézetének, kultúrájának.

Ez valamennyi művészeti ágra vonatkozik; ez egyesíti a zenét, a költészetet, a festészetet és a többi művészeti ágat egységes társadalmi jelenséggé: művészetté. Ebből következik, hogy a müvésziség mindenekelőtt a szellemi tartalomra vonatkozó fogalom. A szellemi tartalom azonban a művészetben képmásokban fejeződik ki, a képmások pedig fizikai, anyagi és objektiv eszközökkel. Ez utóbbiak értéke abban rejlik, hogy a tartalom általuk válik hozzáférhetővé az értelem számára.

Tehát egy bizonyos jelenség a benne rejlő és általa kifejezett szellemi tartalom révén válik műalkotássá. Egy bizonyos művészeti ág műalkotásává pedig azok a klfe.iezőeBZ- közök - és csakis azok - avatnak valamit, amelyek segítségével ezt a tartalmat kifejezték.

Az a kérdés, hogy a művészet miért használja a kifejezés sajátos eszközeit és miért nem éri he például a szóval, mint a legtökéletesebb érintkezési eszközzel - messze vezetne témánktól. A színházművészet elméletének elmaradottságával kapcsolatban felvetett kérdésünk tisztázására elegendő ennyi: a művészetet mint egységes egészet azon az alapon osztjuk fel egyes ágakra (zene, festészet, szépiro- 39 -