Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

I. fejezet: Sztanyiszlavszkij rendszere, mint tudomány

Sztanyiszlavszkij a darab "fő középpontját", "székhe­lyét", "szivét" nevezte fő feladatnak, azt az "alapcélt", amelynek kedvéért a költő megalkotta müvét, a színész pedig egyik szerepét alakítja.- Hol keressük ezt a célt?- A költő müvében és a színész lelkében... Vagy más szavakkal... nemcsak a szerepben, hanem ma­gának a színésznek a lelkében is". Átfogó cselekvésnek Sztanyiszlavszkij "az egész dara­bon keresztül a fő feladat felé irányuló törekvést” nevezi. "Az átfogó cselekvés vonala egybefoglalja, átszövi, mint a cérnaszál az elszakadt szövetvégeket, valamennyi elemét a darabnak és mindezeket a közös fő feladat felé irányítja. Ettől a pillanattól kezdve minden az átfogó cselekvést szolgálja".'*0, A fő feladatnak és az átfogó cselekvésnek ezek a legáltalánosabb és legrövidebb meghatározássá már választ is adnak a fentebb emlitett kérdésekre. A fő feladatról és az átfogó cselekvésről szóló taní­tás Sztaryiszlavszkij rendszerének mint tudománynak, neu oldala, nem fejezete és nem része. Ez az egész tudomány legbelső magja. Ezt konkretizálja, fejti ki pontosabban és fejleszti tovább a rendszer minden fejezetében vagy részé­ben, minden tételében. Ez az, ami figyelmes szemlélet ese­tén átsugárzik a rendszerben, bármelyik oldaláról szemlél­jük is. Ha minden részletében és elemében megvizsgáljuk a kér­dést, hogy mi a szinház, mire való és miben különbözik a jó szinház a rossztól, törvényszerűen eljutunk a fő feladat és az átfogó cselekvés döntő szerepéhez. Ha ugyanilyen lelkiismeretesen megvizsgáljuk azt a kérdést, milyennek kell lennie a színésznek, hogy megfelel­jen hivatásának, megint csak eljutunk a fő feladat és az átfogó cselekvés döntő szerepéhez. 30. K. Sz. Sztanyiszlavszkij összes Müvei, 2. k. 1954« 332-358. o. (oroszul)- 31 -

Next

/
Thumbnails
Contents