Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

I. fejezet: Sztanyiszlavszkij rendszere, mint tudomány

színésznek értenie kell hozzá, hogy felismerje ezt a lényeget. De hogyan ismerje fel, ha nincs birtokában kora haladó megismerési módszerének, ha nincs birtokában kora haladó kultúrájának és széles látókörnek?

Ha a művészetnek az a feladata, hogy a népet szolgálja, akkor a színésznek ismernie kell népe szükségleteit és érdekeit. De hogyan ismerje őket, ha ő maga nem éli népe életét, ha nem osztozik gondjaiban és vágyaiban?

Ha a szinész valóban teljesíteni akarja társadalmi kötelezettségét, értékelni kell művészetének technikáját, a kötelezettség végrehajtását szolgáló szakmai eszközeit, logyan békülhetne hát meg mesterségbeli tudásának hiányosságaival? Hogyan becsülhetné le a mesterségbeli tudás tökérletesitésének bármilyen lehetőségét?

Követkézé de éppen "szeretni a művészetet önmagunkban" azt jelenti, hogy igazán, valóban a művész, a politikus szinész kötelezettségeinek legjobb teljesítésére törekszünk, s nem marad sem időnk sem helyünk szűkén vett egyéni érdekeinkre, karrierünkre gondolni.

Arról az oldaláról, amelyről most vizsgáljuk, e kifejezés legszélesebb értelmében véve a színészi művészetről szóló tudományt, a szinész önmagán végzett munkájának objektiv törvényszerűségeit vizsgálja. Itt ismét általános törvényekről van szó, tehát inkább a szinész önmagán végzett sokoldalú munkájának útjáról, irányzatairól, semmint normativ követelményekről. A Szta-yiszlavszkij ajánlotta ut végtelen, az eszményi felé vezet, de egyben teljesen konkrét is. Ezen az utón gyakorlatilag minden szinész szó szerint minden nap előbbre haladhat, ha van benne alkotó 8karat.

A tudománynak ezt a fejezetét Sztanyiszlavszkij a színészhez intézett felhívások, kívánságok és követelmények formájában fejtette ki. Vannak itt olyan követelmények,amelyek minden művész számára kötelezők, és olyanok is, amelyek csak a színészre, mint foglalkozása hivatásos űzőjére és szakemberére vonatkoznak.- 26 -