Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

I. fejezet: Sztanyiszlavszkij rendszere, mint tudomány

De minthogy mindkét fajta közös magból, a művészet lényegének felfogásából nőtt ki, igy elszakithatatlanul öszszefüggnek. "A professzionalizmus - mondotta - nagyon szükséges és egészséges elem a művészet és a munka minden tevékenységében, minden területén, A dilettantizmus ellentéte. Csak az a kérdés, mit szolgál a professzionalizmus? Milyen

ph

feladatokat oldanak meg általa?"

Sztanyiszlavszki jnak ez a gondolata az orosz realista művészet hagyományát folytatja. Turgenyev pl. ezt irta: "Ami a munkát illeti: megfeszített munka nélkül minden művész feltétlenül dilettáns marad; semmi értelme az ihlet un. áldott pillanataira várni; ha eljön, annál jobb, te azonban inkább csak dolgozzál. De az embernek nemcsak a maga munkáján kell dolgoznia, hogy az pontosan azt fejezze ki, amit ki akartunk fejezni és abban a mértékben és úgy, ahogy akartuk: olvasni is kell, szüntelenül tanulni, behatolni mindenbe, ami körülvesz, arra törekedni, hogy ne csak megragadjuk az életet minden megjelenési formájában, baneir meg is értsük, felfogjuk a törvényeket, amelyek szerint mozog és amelyek nem mindig bukkannak a felszinre; a véletlen játékán keresztül el kell jutni a típusokig és mindezek révén kell megközelítenünk az igazságot, nem szabad megelégedni a felületes tanulmányozással, gyűlölni kell a külsődleges hatáskeresést és a hamis hangvételt. Az objektiv iró nagy terhet vesz magára: erős izmokra van szüksége..."2^*

Ezt a minden realista művé sszel szemben támasztott általános követelményt Sztanyiszlavszkij a színészre alkalmazta és konkretizálta. Ezáltal megmutatta, mit jelent a színész száméira a valóságban "a művészetet szeretni önmagában" és gyakorlatilag mit kell tennie, ha valóban "a művészetet szereti önmagában, nem pedig önmagát a művészetben". 24 25

24. N. Gorcsakov: Sztanyiszlavszkij rendezői órái, 102. o. (oroszul)

25. Turgenyev összes Müvei, 11. k. 1949. 308. o. (oroszul)- 27 -