Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

tés a költemény tartalmába» Egy ilyen mondatot egyetlen, egységes mondatként kimondani és közben nem fecsérelni el semmit sokszinüségéböl - bizony nem könnyű dolog. Különleges mesterségbeli képességet kiván, amely nemcsak a látomással, a szóbeli cselekvés belső oldalával függ össze, hanem külső oldalával, a mondat megformálásával, az általános hangvételi formák birtoklásával is.

Az ilyesfajta mondatok világos, plasztikus megformálása azt bizonyltja, hogy a magyarázatoknak, az indokolásoknak és a meghatározásoknak létezik egy általános hangvételi formája, általános hangvételi szerkezete. Ez a filmnek ahhoz a fogásához hasonlítható, amikora felvevőgép hol közeledik a cselekmény hátterét alkotó természeti képhez, hol távolodik tőle, szélesen panorámázik; azután premier plánt alkalmaz.

Epikus elbeszélés (ez a forma megfelel a tárgyak képbeli elhelyezése ötödik típusának). Egy hosszú elbeszélés a legfurcsább és legsajátosabb rajzu képek és hangvételi formák sokaságát foglalhatja magában. Előfordulhatnak benne felsorolások, szembeállítások és magyarázatok tetszés szerinti összeállításban. A mese elbeszélő jellege mégis általános, egységes formát kölcsönözhet ennek a bonyolult sokrétűségnek. Ez a forma mintegy állandóan emlékezteti a nézőt (hallgatót), hogy az elbeszélés még nem fejeződött be, hogy ez csak a kezdet, hogy a továbbiakban valami még fontosabbat és érdekesebbet mutatnak be (mesélnek el) neki, de ezt a legfontosabbat és legérdekesebbet csak akkor értheti meg, ha előbb meglátta és magáévá tette azt, amit ebben a pillanatban rajzolnak meg számára szavakkal.

A szóbeli festészet e típusának belső, pszichikai oldalát általánosságban az alkotja, hogy a képet rajzoló személy lényegesen többet tud hallgatójánál és lebilincselő ;öredékeket mutathat meg egy olyan hatalmas festményből,- 182 -