Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

Nézzük a példákat. Lermontov Mcirl cimü elbeszélő költeménye pl.s igy kezdődik:

Még nemrég; ott, hol két patak Egymás karjába úgy szalad, Mint nővéréhez kishuga - A Kúra és Arágna -,

Kolostor állt. Ma már csupa Mohlepte kő, szélverte rom: Kapu egy csonka oszlopon,

Üres templom, bedőlt torony.

Vagy ugyancsak Lermontov költeménye, a Január else.ie:

Mily gyakran, tarka tömegtől övezve, Amikor mintha álom szállna iám sietve A zene és a tánc zajában,

Köszörült nyelvek vad suttogása közben, Lelketlen emberek öveznek sürü körben A tisztességnek álarcában,

Mikor jeges kezem merész hanyagsággal Városi szépségek keze fogja által,

Mely a remegést rég nem ismeri. - Szinleg csillogásukba eltemetkezem,

De régi emlék szunnyad sóvár lelkemen: Elveszett évek édes izei.

A felhozott idézetekben aláhúztuk az adott képtöredék cselekményei alapját kifejező szavakat, a kép sémáját. Az összes többi, alá nem húzott szó ezt a sémát magyarázza, kommentálja, határozza meg. Az adott példákban a kép világosságát éppen ezek a szavak biztosítják, az egész szempontjából fontosabbak, mint a cselekményi alap, a séma. Az utóbbi azonban szintén nélkülözhetetlen: ez mutatja ugyanis az egész töredék helyét, ahhoz fűzi hozzá a töredéket, amit majd a következő elbeszélés mutat be.

Az utóbbi példán különösen világosan látszik, mennyire bonyolult, gazdag tartalmú és sokszinü lehet a cselekménybe beillesztett magyarázat. Egyetlen mondat 12 sorból áll, mindegyik sor a képnek olyan részletét rajzolja, amely eltér a szomszédosoktól, az egész mondat viszont csak beveze- 181 -i