Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

soroltakhoz. Ha ez a vázlat konkrét látomásra támaszkodik, akkor a mondat kimondásakor sémája élő tartalommal telik meg. Ez a tartalom különféle lehet, ez bizonyos mértékig változtat a sémán is. Ha azonban az adott tartalom beleillik a sémába, akkor a séma alapjaiban fennmarad. Ha nem, más séma váltja fel. Az utóbbit aszerint kell variálni, milyen élő tartalmat fejez ki a mondattal az, aki kimondja.

Ily módon a mondat formálása - a szóbeli festészet kompozíciója - megkívánja, hogy egy konkrét mondathoz az ismert általános formák közül alkalmazzunk egyet vagy többet. Vagy ami ugyanazt jelenti; fedezzük fel az adott konkrét mondatban sémáját és hangvételi szerkezetét.

Sztanyiszlavszkij ezt a munkát "a szöveg csontvázasitásának" nevezte. Ez a munka azzal tetőződik be, hogy a mondatnak a szövegben megtalált és a látomások által gazdagított hangvételi szerkezete nélkülözhetetlenné válik a szinész számára a megrajzolt kép kompozíciójának megvalósításához, a szövegmélye kifejezéséhez, a szóbeli cselekvés véghezviteléhez. A séma igy életre kél, hús és vér tölti be; ennek alapján kivirul a színes, megragadó árnyalataiban megiaaételhetetlen szóbeli kép, amely semmiben sem emlékezteti a nézőt arra a sémára, amely világra segítette. A cselekvések általános logikája egy adott ember - a színpadi alak -, megismételhetetlenül egyéni cselekvési logikájának formájában áll előttünk.

5.

A felsorolás a legáltalánosabb és a legelterjedtebb hangvételi formák közé tartozik. Ez a forma megfelel a tárgyak képbeli elhelyezése első típusának, amelyet fentebb már ismertettünk ("egynemű tárgyak sora").

Aesopus Guillermo Figueiredo Bóka és szőlő cimü darabjában megrajzolja az emberi nyelv hatalmának és jótéteményeinek képét, aztán megrajzolja a nyelv szülte nyomorúságok és bűnök képét is; a Démon Lermontov költeményében- 171 -