Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

megrajzolja Tamara újjászületésének képét; Ophélia megraj­zolja Hamlet elveszett erényeinek képét; Szmirnov földbir­tokos Csehov Medve cimü tréfájában megrajzolja a nő arc­képét . E képekben mindössze annyi a közös, hogy mindegyikben egy sereg "tárgy" van, amelyek valamiféle helyzetet, egy gondolatot, egy tényt illusztrálnak. E képek helyreállítá­sához egy és ugyanaz a felsorolási forma szükséges. Szinte minden darabban és minden szerepben találhatunk hasonló jellegű, többé-kevésbé találó és bonyolult példá­kat. A tárgyak száma mindenütt magas, mert egymagában egyi­kük sem eléggé világos, eléggé ékesszóló. Minden ■soronkö­­vetkezőt azért kell kimondanunk, mert az előző nem felel meg a képet rajzoló igényeinek. Ez a legelterjedtebb eset: felsorolás az erősités kedvéért. A tárgyakat időnként időrendi sorrendben soroljuk fel. Ez események sora, amelyet a hallgatónak ismernie kell, hogy a szükséges módon értékelhesse azt, ami ezek után az események után következett és aminek a kedvéért a képeket rajzoljuk. Előfordul, hogy a tárgyakat térbeli helyzetük sorrend­jében soroljuk fel, hogy ezáltal a hallgatót bevezessük azoknak a körülményeknek a világába, amelyek háttérként szol­gálnak a fő esemény vagy a fő tárgy számára. Ezt & fő ese­ményt vagy fő tárgyat csak ez előtt a háttér előtt érté­kelhetjük helyesen. A felsorolások árnyalatai hallatlanul változatosak. Ezek közül egyesek gyakran megismétlődnek. így a felsorolás lehet korlátozott és korlátlan. Az első esetben a felsoro­lás végét már kezdetén számításba vesszük; itt minden fel­sorolt tárgynak önálló értéke és saját jelentősége van. A második esetben a felsorolást úgy rajzoljuk meg, mintha a végtelenségig folytathatnók, közben pedig a felsorolt tár­gyak bármelyikét másik, még ékesebben szóló tárggyal he­lyett esi that nők.- 172 -

Next

/
Thumbnails
Contents