Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

De ha már ilyen színvonalú feladatokhoz jutottunk el, hogyan oldhatjuk meg, hogy egyszerre kisérjük figyelemmel a helyes kiejtést és a látomásokat? Mit jelent az, hogy úgy tudjuk kimondani a hosszú mondatokat, hogy ez a tudás ne legyen tisztán formális, ne ölje meg a látomásokat, hanem éppen ellenkezőleg segítse elő a látomások keletkezését a szinéBZ képzeletében? Hogy a forma ne kösse meg a tartalmat, hanem helyes irányt adjon fejlődésének?

A darab minden szereplőjének és a színpadi alaknak minden elképzelése (látomása) egyéni és megismételhetetlen, mert az illető egyéni cselekvési logikájához tartozik. Ez azt jelenti, hogy a színész színpadi beszéde csengésének is minden esetben ugyanilyen megismételhetetlennek kell lennie. A hangsúlyrajz pontos és teljes, megianétlődése ugyanúgy sablon, mint a hanglemezfelvétel. Ezért csak kárt okozhat, ha másoljuk az olyan hangsúlyozásokat, amelyek állítólag elkerülhetetlenek egy bizonyos konkrét mondat kimondásánál.

Hogy ezt a veszélyt a színész elkerülje, mentesnek kell lennie a formális hangsúlyozás! kötelezettségektől. Ennek a mentességnek azonban nem szabad szabadosságba átcsapnia, amely megsérti az alak cselekvéseinek logikáját. Mégis csak meg kell tanulni a hosszú mondatok kimondását.

Ezért beszélnünk kell a hosszú mondatok kimondásának általános törvényszerűségeiről és e mondatok kimondás! törvényei szabad, egyéni és kimeritbetetlenül változatos felhasználásáról minden konkrét esetben, minden adott mondatban, adott szövegben.

A látomásoknak - a képzelet szülötteinek - élő beszéddel való megelevenitése képletesen szólva szóbeli festészet. amelyben a színész hangbeli eszközei a "festékek". A szóbeli festészet képét, mint minden képet, meghatározott módon kell felépíteni. Eelépitésmódja, vázlatos szerkezete, pontosabban; kompozíciója a szöveg kimondásának vázlata, amellyel ezt a képet meg kell eleveníteni. Ezért vannak- 165 -