Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

A szavak használata ezért háromszögünknek csak harmadik lépcsőfokán, tehát a ráhatás folyamatában lehet célszerű, logikus.

Érthető, hogy szavakkal nem lehet átalakítani élettelen tárgyat és nincs is értelme megkísérelnünk, hogy szavakkal hassunk rá. A szavak azért vannak, hogy a tudatra hassanak; ez a legfőbb, alapvető rendeltetésük.

A szóbeli cselekvést jellemző általános törvényszerűségek az emberi tudat mindenkire érvényes sajátságaiból és tulajdonságaiból következnek. Ez az oka a szóbeli cselekvés különös bonyolultságának.

"A tudat... — irta Lenin - csak a lét tükröződése,legjobb esetben megközelítőleg hű (adekvát, eszményi, pontosp

ságu tükröződése." Érzeteink, tudatunk csak képe a külső világnak és magától értetődik, hogy a tükörkép nem létezhet anélkül, amit tükröz, az utóbbi azonban függetlenül létezik attól, ami visszatükrözi".^*

Az ember tudata attól függően alakul, hogy milyen körülmények között élt és él, mit tükrözött és mit tükröz agya. A tudatra való minden ráhatás lényegében abból áll, hogy a tudatot arra ingereljük, tükrözzön valamit, ami rajta kivül ment végbe. Csak igy lehet megváltoztatni a tudatot. Egyébként amikor azt mondjuk: "megváltoztatni, átalakítani a tudatot", nemcsak a meggyőződés gyökeres átalakítására, az ember teljes megváltoztatására, ötnevelésére stb. gondolunk. A cselekvő érdekei megkívánhatják az ember tudatának lényeges átalakítását,de megkívánhatják legjelentéktelenebb változásait is, egészen a szinte pillanatok alatt végbemenő módosulásokig. Így a cselekvőnek szüksége lehet arra, hogy partnere képzeteiben valamit kijavitson, esetleg arra, hogy valamit emlékezetébe idézzen, ilyen vagy 2 3

2. V. I. Lenin Müvei, 14. k. 358. o.

3. Vö. 62. o.- 141