Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

olyan következtetésekre juttassa stb. Mindezek a tudat változásai, a tudat tevékenységében létrejött változások.

"Valamit" közvetlenül is a partner tudomására hozhatunk; ilyenkor az első jelzőrendszeren keresztül hatunk rá. Ha ugyanezt látható vagy hallható szavakkal akarjuk elérni, akkor már a második jelzőrendszeren keresztül hatunk. A szó csak akkor lehet a tudatra való ráhatás eszköze, amikor a valóságról ad jelzést, azaz, amikor a második jelzőrendszer az első jelzőrendszer alapján működik.

Pavlov állhatatosan hangsúlyozta egyrészt a második jelzőrendszer sajátszerűségét, másrészt kapcsolatát az első jelzőrendszerrel. Ezt irta:

"A fejlődő állatvilágban az ember fázisában különleges pótlás járult az idegtevékenység mechanizmusához. Az állat számára a valóságot szinte kizárólag ingerek és ezek nyomai jelzik a nagy féltekékben; ezek a nyomok közvetlenül jutnak el a szervezet látási, hallási és más receptorainak különleges sejtjeibe. Ugyanez jelentkezik bennük & körülöttünk levő külső környezet általános természeti ós társadalmi tényezőitől szerzett benyomások, érzetek és képzetek formájában, kivéve a hallható és látható beszédet. Ez a valóság első jelzőrendszere, amely közös bennünk az állatokkal. A beszéd azonban a valóság második, csak ránk jellemző jelzőrendszerét alkotja, amely az első jelzések jelzése. A sok szóinger azonban eltávolitott bennünket a valóságtól és ezért ezt állandóan eszünkben kell tartani, hogy el ne torzítsuk a valóságunkhoz fűződő kapcsolatunkat. Másfelől éppen a beszéd tett bennünket emberré, erről persze itt nem szükséges részletesebben beszélni. Kétség sem férhet azonban hozzá, hogy az első jelzőrendszer működésével kapcsolatban megállapított alaptörvényeknek kell irányítaniuk a második jelzőrendszert is, hiszen ez ugyanannak az idegszöh

vetnek a tevékenysége". * *

A. I. P. Pavlov Válogatott Müvek, 238-239« o. (oroszul)- 142 -