Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

megelevenitéséhez, Sztanyiszlavszkij kifejezése szerint "nagy feladatok megoldásához".

Ezeknek a feladatoknak a megoldásához teljes fegyverzetben kell hozzálátni. Ha a színész nincs birtokában a fizikai cselekvések dikciójának, olyan szónokra hasonlít, aki legmagasabb rendű eszméit és gondolatait dadogva mondja el. Hogyan fogják fel ezeket az eszméket és gondolatokat a hallgatók, ha a hebegő hangok káoszából csak nagy kínnal tudják kiszűrni a szavakat? Ugyanilyen fárasztó a nézők számára a szinész viselkedése, ha az nem világos, árnyalt, tartalmas. A szinész viselkedése sikkor világos, ha pontosan végrehajtja (tudatosan szerzett vagy tisztán empirikusan kidolgozott készség alapján) az értékelést, az alkalmazkodást és a ráhatást*

Amikor a ráhatást vizsgáltuk, egyelőre csak az élettelen tárgyakra való ráhatás általános törvényszerűségeire szorítkoztunk. Az emberi tudatra való ráhatást egy sereg olyan sajátos ismertetöjel.törvényszerűség jellemzi, amelynek különösen nagy jelentősége van a szinész művészetének szempontjából. Ezt a következő vázlatban vizsgáljuk meg.- 139 -