Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

ez azt jelenti, hogy semmi sem tör-nincs "sulyváltozás", tént tudatában.

Ha a Zweig leírta játékos nem lett volna könnyebb a nyerés pillanatában és nem nehezedett volna el a vesztés pillanataiban, ez vitathatatlan bizonyítéka lett volna a játék menete iránti közömbösségnek.

Mint ahogy az alkalmazkodás jellege, a test súlyának változásai is elárulják, hogy mi játszódik le az ember lelkében. Ha valami fontosat közlünk valakivel, mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy közlendőnk tetszik-e neki vagy sem, hogy "elnehezedik-e" vagy "megkönnyebbedik-e". Szavai egészen mást fejezhetnek ki, hazudhatnak, elrejthetnek valamit, enyhíthetnek a dolgokon stb... "A test súlya" nem tud hazudni.

Azt mondjuk például kollégánknak : "összevesztem X Y- al." Beszélgető társunk teljes együttérzéséről biztosit bennünket, kijelenti, hogy a mi oldalunkon áll, de közben egy kicsit megkönnyebbült, örül az összeveszésühknek, mert előnye van belőle. Odahaza közöljük, hogy jelentős összegű pénzt vesztettünk el; hogy segítségünkre legyenek, kijelentik, mennyire közömbös számukra a veszteség, de közben egy picit "elnehezültek". El vaipak keseredve.

A próbák gyakorlatában előfordulnak olyan esetek, amikor a színész mindent megtesz, amit az ábrázolandó személynek meg kell tennie, azaz látszólag teljesen logikusan cselekszik. Ennek ellenére egyes cselekedetei nem olvadnak egységes logikába, magatartásának logikája nem változik át az alak cselekvéseinek logikájává, mert a színész nem veszi figyelembe és nem hajtja végre az ábrázolandó személy testsúlyának változásait. Ilyen esetekben időnként arra az elsietett következtetésre jutnak, hogy általában a cselekvések logikájával van baj.

A testsúly változásai a cselekvések logikájához tartoznak: attól függnek; a cselekvések logikája az általa diktált testsulyváltozások nélkül nem teljes.- 153 -