Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Az értékelés nehéz vagy könnyű volta, mint már mondottuk, viszonylagos időtartamában fejeződik ki; az értékelés tartalma (azaz, hogy a felfogott jelenség megfelel-e vagy sem az értékelő érdekeinek) mindig a testsúly változásaiban fejeződik ki.

10.

A "ráhatás" az objektum átalakítása. Az alkalmazkodás Ugyanúgy közvetlenül megy át a ráhatásba, mint az értékelés az alkalmazkodásba.

Belső, pszichikai oldalról nézve a ráhatást az eredmény vénása jellemzi; ez az eredmény a ráhatás külső, testi oldalának folyamatát alkotó izommunka révén közeledik. A cselekvés egész háromszöge az eredmény elérésének szolgálatában áll: az értékelés pillanatában születik meg szükségességének képzete; az alkalmazkodás nem más, mint önmagunk felkészítése az eredmény elérésére; a ráhatás pedig a tárgy átalakítása, amelyre az eredmény eléréséhez feltétlenül szükség van.

A ráhatás időtartama, tehát az eredmény várásának időtartama is nőhet vagy csökkenhet a dolog tartalmától, a környező körülményektől és a ráhatás során átalakítandó tárgy tulajdonságaitól függően.

Ülnél nagyobb szükségünk van az eredményre, és minél nagyobb izommegfeszitést kiván elérése, a ráhatás folyamata során ennek megfelelően annál nagyobb figyelmet köt le a cél, vagyis az eredmény vénása.

Az ember teljes figyelmét azonban az eredmény várása csak ritka, ha ugyan nem kivételes esetekben kötheti le viszonylag hosszabb időre. Ha viszont, mint ez a mindennapi élet körülményei között a leggyakoribb, az embert olyan dolog foglalkoztatja, amelynek célja nem élet-halál kérdés és amely nem kiván nagy izommonkát, a figyelem igen könnyen elterelődhet az "eredmény várásától".- 13á -