Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Mindenekelőtt minden alkalmazkodást két csoportra oszthatunk; alkalmazkodás az élettelen tárgyakra való ráhatáshoz és alkalmazkodás a partnerre, élő emberre való ráhatáshoz.

Az első csoportba tartozó alkalmazkodások mozdulatait teljesen nyilvánvalóan a tárgy valóságos vagy feltételezett objektiv sajátságai és azok a körülmények határozzák meg, amelyek között a cselekvés végbement. Az anyagi tárgyak, aszerint, hogy az ember a gyakorlatban megismeri őket, mondhatni maguk tanítják meg az embert a helyes alkalmazkodásokra.

Igaz, amikor a sportoló uj sportágat sajátít el, edzője vagy oktatója a tanulási folyamatot azzal gyorsítja meg, hogy megmutatja a tanítványnak, hogyan kB 11 alkalmazkodni a szerhez vagy a sporteszközhöz, ha ügyesen, eredményesen akarja használni. Ezek azonban speciális esetek.

A színpadon a színészt mindig olyan tárgyak veszik körül, amelyek közül sok csak ábrázol valamiféle tárgyat: a fák egyáltalán nem fák, a kövek nem kövek, a falak nem falak. Ezért a színésznek újra meg kell tanulnia alkalmazkodni élettelen tárgyakhoz, köztük olyanokhoz is, amelyekhez az életben szinte minden nap hibátlanul alkalmazkodik. Alkalmazkodnia kell a papirmasé ételekhez és a drótból, papírból készült virágokhoz, miközben igazi ételhez és élő virághoz minden ember tud alkalmazkodni. S ez még nem minden. Az előbb említett képesség nemcsak a tárgy hiányzó tulajdonságainak figyelembevételét foglalja magában, hanem azoknak az elképzelt körülményeknek a figyelembevételét is, amelyek között a cselekvő személy cselekszik: viszonyát az objektumhoz, érdekeltségének fokát stb.

Ezt a képességet üres marokkal vagy elképzelt tárgyakkal véghezvitt gyakori átokkal érhetjük el. Ezekhez a gyakorlatokhoz egyrészt tanulmányoznunk kell a valóságos, igazi tárgyak használatát, másrészt képzeletünkre is szükség van, mert ki kell találnunk a valóságban hiányzó feltételeket.- 115 -