Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Már felhoztuk példaként Toporkov Orgon alakítását Moliere Tartuffe-jének művész színházi előadása során a faluról való visszaérkezés jelenetében. Hogy Orgont rendkívül érdekli mindaz, ami Tartuffe-re vonatkozik és hidegen hagyja minden egyéb, többek között Toporkov értékeléseiben is kifejeződik.

Figyelemre méltó, högy emellett a szinész jelentős közléseket különösebb gondolkodás vagy hosszasabb fontolgatás nélkül értékel. Orgon, a heves vérmérsékletű francia, általában gyorsan feldolgozza agyában a közléseket, és az adott esetben könnyedén tájékozódik a tények között. Az érdekek tartalma és a kapott közlések jelentősége az értékeléseknek nem abszolút, hanem viszonylagos időtartamában és abban fejeződik ki, hogy milyen alkalmazkodásokhoz vezetnek.

Egyébként az alakításban akadtak )igen hosszú időtartamú értékelések is. Ilyen például Tartuffe leleplezésének jelenete. Orgon olyan tényt értékel, amelyet igen nehéz elraktároznia agyában, olyan tényt, amely gyökeresen átalakítja viselkedésének egész logikáját. E tény jelentőségének és váratlanságának felel meg a szünet hosszúsága. Ha az értékelés ideje rövidehh lenne, nem látnók Orgon Tartuffe—be vetett hitének mélységét, nem látnók, hogyan rendült meg ez a hit alapjaiban.

7.

Az alkalmazkodás azonnal az értékelés után kezdődik; abban a pillanatban, amikor a tudatban megjelent a konkrét, tárgyi cél. Az alkalmazkodás lényegében a szubjektumnak a cél felé vezető utján felmerülő fizikai akadályoknak, gátaknak a leküzdése, miközben a szubjektum figyelme nem ezekre, hanem a következő ráhatás céljára irányul. Ehhez az akadályoknak a szokásosaknak, értékelésre nem szorulóknak kell lenniük. Ilyen akadályok elsősorban: ha a szubjektum- 111 -