Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

saját testét nem tudta még alkalmazni az adott öbjektumra való ráhatásra, másodsorban ha a jól ismert tárgyak ennek s ráhatásnak a szempontjából előnytelen elhelyezésben vannak, holott egyébként nem kellene rájuk különösebb figyelmet fordítani.

Ha a legközelebbi célhoz vezető utón szokatlan, váratlan akadály támad, ennek az akadálynak a leküzdése azonnal tudatos céllá válik, kiszorítja az előző legközelebbi célt és uj, még közelebbi céllal helyettesíti azt. De még a lehetséges célok közül a legközelebbi is rendszerint sok, ehhez a célhoz vezető nem tudatos mozdulatot kiván. Ezek a mozdulatok tartoznak az alkalmazkodás fogalmába. Minthogy ezek a mozdulatok objektive célszerűek, az alkalmazkodás tehát cselekvés.

Ugyanazt a célt egyik esetben puszta alkalmazkodással érhetjük el, másik esetben értékelésből, alkalmazkodásból és ráhatásból álló teljes "háromszöggel", esetleg az ilyen "háromszögek" sorával.

Egészséges ember számára a belépő vendéget fogadni, ehhez felállni, az egész lakáson átmenni - csupán egyetlen alkalmazkodást jelent. Súlyos beteg számára azonban csak felállni vagy akár csak a fejét felemelni is nagy dolog, valóságos tett, amelyhez szoktatnia kell magát, alkalmazkodnia kell.

Az olyan ember szánára, aki még csak most sajátít el egy számára uj dolgot, ez a dolog rendszerint egy sereg különálló kis cselekvésből (a pszichológusok nyelvén: operációból) áll. De amint ezek a kis cselekvések "vérévé válnak"', az operációk automatizálódnak és soruk egyetlen dologgá áll össze. így van ez például idegen nyelv tanulásánál, tánc, vivás tanulásnál, az irás-olvasás elsajátításánál, énektanulásnál, a kiejtés javításánál stb. A gyermekek is igy tanulnak meg járni, futni, általában cselekedni.

A körülmények azonban úgy is alakulhatnak, hogy egy

szokásos, elsajátított dolog ismét egy csomó fokozatra vagy

112 -