Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
III. fejezet. A cselekvés természete és logikája
kij kifejezésével élve) fejezi ki - mint egy konkrét élő ember lényegét. Mint már mondottuk, minden normális ember cselekedeteinek logikájában van valami általános és valami egyéni, ami megkülönbözteti minden más embertől. Ez a "két logika" gyakorlatilag egységet alkot. Az előbbi a kicsiny és legkisebb cselekvések végrehajtásában mutatkozik meg; az utóbbi ezeknek a kis cselekvéseknek a nagyobb, tartósabb dolgokat alkotó rendszerében. A kis dolgok és a cselekvés általános logikája törvényszerűségeinek szerepét analógiákkal illusztrálhatjuk. Az ugyanahhoz a nemzethez tartozó .minden ember ugyanazt a nyelvet használja, emellett azonban a nemzethez tartozó minden ember a maga módján használja a nyelvet. Minden zenész a zenei alapelvek ugyanazon szabályaihoz tartja magát, de mindegyik a maga módján. Abban, ahogy az ember ezeket az általános normákat használja, feltárul igazi személyisége. "önmagunkból kiindulni" a szerepen végzett munka közben annyit jelent, hogy a munkát az eredeti alak tetteinek logikájának kutatásával kezdjük, de ugyanakkor a magunk tetteinek logikáját is megvizsgáljuk és megkeressük benne, ami közös a szerep tetteinek logikájával. A színész és az alak logikájának egyezése lehet kisebb vagy nagyobb, ez sok körülménytől függ, de mindig abban rejlik, ami mindkát logikában általános érvényű, azaz legfőképpen kicsi és legkisebb cselekvéseiben. Sztanyiszlavszkij éppen ezért is javasolta, hogy ezeken kezdjük az alak megteremtésén végzett munkát. "Minden szerepben mindent újra meg kell tanulnunk: járni, állni, ülni"'1'^' irta. Másutt: "Minden ember bizonyos általános érvényű módon gondodtodik táplálékáról: megrágja, 16. K. Sz. Sztanyiszlavszkij összes Müvei, 1957» k. 211. o. (oroszul)- 105 -
