Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

lenyeli, megemészti stb. Ez fiziológiai kérdés: egyaránt érvényes a Krisztus születése előtti emberre és azokra, akik néhány száz év múlva születnek meg. Ugyanez áll a mi dolgunkra is... ez a p3zichofiziológia, az alkotás pszichotechnikába - semmi más".1’'7*

Itt a cselekedetek elemi, de abszolúte érvényes általánosan elemi logikájáról van szó. Törvényei ugyanolyan primitivek, ugyanolyan elemien elvontak, első látásra ugyanolyan messze állnak a reális ember szubjjektiv világát megtestesítő egyéni logikától, mint amilyen elvontak, szárazak és elemiek a legegyszerűbb nyelvtani szabályok a tartalmas, ragyogó és képekben gazdag élő emberi beszédhez képest, mint amilyenek a formális logika és a geometria törvényei.

A nyelvtani szabályok ellen, a geometria és a formális logika törvényei ellen véthet az olyan ember, aki nem ismeri őket. A cselekedetek általános logikájának törvényei ellen azonban általában egyetlen ember sem véthet. Nyilván ezért nincs is ilyen cimü tudomány: "a cselekvések általános logikája". Ha ilyen léteznék, általános, elvont formájában csak azt állapítaná meg, ami nyilvánvaló, amit sem megsérteni, sem tökéletesíteni nem lehet.

Ez az emberi viselkedés minden esetére vonatkozik, egy kivételével: a színész színpadi viselkedésének kivételével.

Sztanyiszlavszkij azt mondta, hogy minden élőlény a tengeri kígyóig bezárólag, ha uj környezetbe kerül, azonnal tájékozódni próbál, az egyetlen élőlény, aki nem tájékozódik uj környezetében: a színész, aki a színpad emelvényére lép, de szobába, kertbe, térre kell jutnia.

A cselekvések logikája a szubjektum kapcsolata a reális környezettel. A szinészt azonban a színpadon képzeletbeli környezet veszi körül, azaz olyan környezet, amely

17. K. Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélgetések, levelek, 294. o. (oroszul)- 104 -