Craig, Gordon: Új színház felé - Korszerű színház 58. (Budapest, 1963)

Új színház felé

kátot leragasztottak volna. Sokan vannak, akik azt mondják neked, hogy a görög dráma az emberi szenvedélyek bemutatásával, szép lányok táncával /az Ilyen emberek mindig azt képzelik,hogy a görög drámában szép lányok táncoltak/ vagy valami mélyreható intellektuális erével vonzotta, ragadta meg a népet. De ez egyáltalában nem Így volt. Egyszerűen csak az történt, hogy a görögök a természet sok titkát ragadták el a madaraktól,a fáktól, a felhőktől és nem féltek tőle,hogy ezeket az egyszerű titkokat a vallás szolgálatába állítsák. És megragadott legfőbb titkuk a mozgás titkának kicsinyke része volt. Â kórus mozgása - a nap mozgása az építményeken - ez indította meg a nézőket.

Egy későbbi kritikus, beszámolva egy olaszországi szabadtéri előadásról, amelyen az egyetlen díszlet maga az építmény volt, arról az érzésről beszélt, amelyet a nap járása ébresztett.Sem tudta pontosan leimi és azt hiszem, hogy mások se igen tudnák, és akkor is legfeljebb versben. De arról beszélt, hogy milyen valóságosnak tUnt az idő mozgása. Â mozgást lehetett érzékelni; érzékelni a látomáson át.

A görög után a keresztény színház következett - pontosabban a keresztény egyházé. Drámátémája, ha nem is volt tragikusabb, mint a görögöké, de talán borusabb lehetett. Színpadkép gyanánt ismét az architektúrát használták fel és hogy milyen volt a színpaduk, akkor tudjuk elképzelni, ha a korai keresztény templomok kórusairól és szentélyeiről készült fotókat és rajzokat nézegetjük. Látjuk az egymás fölé emelkedő szinpadslkokat, a színpadokat megvilágító, meghatározott szögben lévő ablakokat, a bejáratokat,amelyeket úgy helyeztek el, hogy segítségükkel az egyes figurák vagy csoportosatok Jelentőséget nyerjenek. Látjuk a muzsikusok Ülőhelyeit, azokat a pontokat, ahol a főszereplők /mert szereplőknek nevezhetjük őket/ állottak; megtudjuk, milyen irányba néztek s még azt is, mit cselekedtek. A dráma,amit eljátszottak, Mise néven ismeretes. E között és a görög- 80 -