Craig, Gordon: Új színház felé - Korszerű színház 58. (Budapest, 1963)

Új színház felé

színház között az volt a fő különbség, hogy ez zárt helyen játszódott, bár nappali időben és a napfény meghatározott felhasználásra került.

A tömegek úgy rajzottak ezekbe a vallásos színházakba, mint méhek a kaptárba. Egyetlen olyan szó nem hangzott el, amelyet megértettek volna,hiszen mindent latinul mondtak, de ők mégis rajzottak. Ki tudjátok találni, miért mentek oda? Nem került nekik semmibe sem, csak annyiba, amennyit ők akartak adni. Talán ez volt az ok.De ezen most ne törjük a fejünket; maradjunk a színpadképnél.

Az architektonikus háttér elé aranyból, ékszerből, selymekből, bársonyokból és más értékes anyagokból készült dekorációt helyeztek el.Nem tudom,többre becsülték volna-e mindezeket, ha kartonból és olcsó cifraságból készültek volna? Nem tudom, ugyanilyen izgalom és áhitat fakadt volna-e fel belőlük egy papirmaséból készült kereszt előtt?

A görög és keresztény színház letűnése után jelentek meg az első hamis színházak. A költők komplikált és unalmas drámákat Írtak, amelynek hátteréül utánzott architektúrát festettek. Palotákat, sőt utcákat alakítottak ki,vagy festettek vászonra és ezt a közönség egy ideig el is fogadta. Mivel ezeket a darabokat valódi palotákban adták elő, a tömegek semmit sem láthattak belőlük és ezért elhatározták, hogy saját színházat teremtenek maguknak,egyidejűleg pedig borsot törnek az arisztokrácia orra alá. így született meg a hatalmas Commedia dell’Arte.

Az utca házait és palotáit használták háttérnek, de nem festett palotákat, sem festett házakat, hanem az utca valóságos házait. Ismét architektúrát. Ismét szabadteret. Ismét a napot. És ez a színház körülbelül háromszáz évig élt. Ez szülte Shakespeare-t és Moliére-t, és tulajdonképpen a Shakespeare-szinpad az utolsó,amely a nyilt ég alatt virágzott.

Mennyi könyvet Írtak össze erről a Sbakesperareszínpadról, mintha az valami eredeti ötlet lett volna,^lső- 81