Craig, Gordon: Új színház felé - Korszerű színház 58. (Budapest, 1963)
A színház művészete - Első párbeszéd: Egy szakember és egy színházbajáró beszélgetése
olyan készségesek a fegyelmezetlenségre, mint az engedelmességre,ugyanolyan készségesen süllyesztik a színvonalat, mint amilyen készségesen emelik. De hogy mindörökre hivek maradjanak a zászlóhoz - erről ritkán álmodoznak; mert a színházi hajóhad sok tisztJa a kompromisszumot. méghozzá az ellenséggel kötendő gyalázatos kompromisszum elvét hirdeti. A mi ellenségeink pedig a közönséges magamutogatás,a közvélemény alsó rétegei és a tudatlanság."Tisztjeink" azt akarják, hogy ezek előtt kapituláljunk. A színházi emberek még két dolgot nem értettek meg teljes mértékben: a magas színvonal és az ahhoz kitartóan ragaszkodó rendező jelentőségét . Héző És ez a rendező miért nem lehet a darab egyik színésze, vagy a diszletfestő? Rendező Vájjon a közlegények közül emelik—e ki a vezetőket, nevezik ki kapitánnyá őket és bízzák rájuk az ágyuk és a kötelek irányítását? Rem; a színház rendezőjének külön kell állnia a kivitelezőktől. Ismernie kell a kőteleket, de már nem kezeli őket. Héző De én úgy hiszem, tény, hogy sok ismert színházi vezető egyszerre volt színész és rendező. Rendező Igen, ez igaz.De nem lenne könnyű bebizonyítania, hogy uralkodásuk alatt sohasem volt lázadás.De eltekintve ezektől a poziciókérdésektől, megmarad a művészet, a munka problémája. Ha színész veszi kézbe a színpadi rendezést és ha jobb színész, mint a többiek, természetes ösztöne viszi arra, hogy önmagát helyezze a középpontba. Az lesz az ér—- 34 -
