Craig, Gordon: Új színház felé - Korszerű színház 58. (Budapest, 1963)
A színház művészete - Első párbeszéd: Egy szakember és egy színházbajáró beszélgetése
nészekkel. Az első látvány: Verona nyugtalan polgárainak verekedő, egymást ölő tömege megrémít bennünket. Elborzaszt, hogy a rózsák, a dalok és a szerelem fehér városkájában ilyen megdöbbentő és visszataszító gyűlölet lakik, amely mindig kész rá, hogy akár a templom kapujában, egy majális kellős közepén, vagy akár egy újszülött leányka ablaka alatt kirobbanjon. Ezt a képet gyorsan követve, miközben még emlékezünk a Capulet és Montague arcát torzító rútságra, Montague fia jön sétálva az utón, Rómeónk, nemsokára Júliájának kedvese és szerelmese. Ezért annak,akit Romeo szerepének eljátszására jelöltek ki, úgy kell mozognia és beszélnie, mint az egész elképzelés egy részletének - amely elképzelés, mint már mondtam,eddigre meghatározott formát öltött. Bizonyos módon kell megjelennie szemünk előtt, eljutnia egy bizonyos pontig, bizonyos fényben, fejét meghatározott szögben tartva, szemével, lábával, egész testével összhangban a darabbal, nem pedig /mint az sokszor megesik/ csak a saját gondolataival, amelyek nem harmonizálnak a darabbal. Mert gondolatai /még ha esetleg nagyon szépek is/ nem mindig egyeznek annak az elképzelésnek a szellemével, amelyet a rendező olyan gondosan előkészített. Néző Azt akarná, hogy a rendező ellenőrizze annak a színésznek a mozdulatait, aki Rom&o szerepét játssza, még akkor is,ha az kitűnő színész? Rendező Feltétlenül; és minél jobb az a színész, annál magasabbfoku az intelligenoiája és az Ízlése és épp ezért annál könnyebben ellenőrizhető. Én tulajdonképpen olyan színházról beszélek itt, amelynek színészei mind kitűnő művészek, a rendező pedig különleges képességű ember.- 29 -
