Craig, Gordon: Új színház felé - Korszerű színház 58. (Budapest, 1963)

A színház művészete - Első párbeszéd: Egy szakember és egy színházbajáró beszélgetése

Rendezi

Még ha Henry Irving vagy Eleonora Duse mondott volna ilyesmit, akkor lenne ennek a megjegyzésnek némi jelentősége. A köznapi színész aroa vagy túlzottan kifejezésteli, vagy túlzottan kifejezéstelen, úgy hogy néha áldásos volna a színházakra nézve, ha nemcsak rivaldavilágitás, hanem semmilyen világítás nem lenne. Egyébként Ludovic Celler a Les déoors,les costumes et la mise en soène au XVTI. siècle /Díszlet, jelmez és rendezés a XVII. században/ cimü könyvében kiváló elméletet fejt ki a rivaldavilágitás eredetéről. A színpadok megvilágítása általában kör— vagy há— romszögalaku csillárokkal történt és ezek a színészek és a közönség feje felett lógtak;Celler véleménye szerint a rivaldavilágitás rendszere a kis, szegény színházaktól ered, amelyek nem engedhették meg maguknak a csillárok luxusát és ezért faggyugyertyákat helyeztek el a színpad elejére. Én úgy hiszem, hogy ez az elmélet helyes, mert a józan ész nem sugallhatott volna ilyen művészi baklövést; de az esti bevételek sokkal inkább. Gondolja osak meg, milyen kevés művészi erény lakozik a kasszában! Ha időnk lesz rá, még mesélek egyet-mást a színpadi trónus eme hatalmas bitorlójáról — a kasszáról. De most térjünk vissza komolyabb és érdekesebb dolgokra,mint a kifejezéstelenség és a rivaldák ügyére.Szemügyre vettük a rendező különböző feladatait - a díszlettel, Jelmezzel,világítás sál kapcsolatban - és elérkeztünk a legérdekesebb feladathoz, a szereplők mozgásának és beszédének a kialakításához. Az előbb elcsodálkozott azon,hogy a színjátszás — vagyis a cselekvés és a beszéd - ügyében a színészeknek nincsen szabad keze.De gondolkozzék csak el egy pillanatra ennek a munkának a természetép.Megengedné-e, hogy az,ami már bizonyos egységes alakot öltött, hirtelen valami esetlegesség áldozatául essék?- 27 -