Craig, Gordon: Új színház felé - Korszerű színház 58. (Budapest, 1963)
A színház művészete - Első párbeszéd: Egy szakember és egy színházbajáró beszélgetése
Hát az hogy lehet? Néző Rendező Nos, tegyük fel,hogy Shakespeare—t olvasva lelki szemeinkkel valami másfajta mozgáskombináoiót látunk, mint ezeknek az úriembereknek az "instrukciói",és tegyük fel,hogy a saját eszméinket valósítjuk meg a színpadon; biztos,hogy ezt azonnal számonkéri tőlünk egy szakértő,megvádolván bennünket Shakespeare utasításainak semmibevételével - sőt mi több, szándékainak megváltoztatásával. Néző De nem tudják ezek a "szakértők", ahogy ön nevezte őket, hogy Shakespeare nem irt színpadi instrukciókat? Rendező Csak sejteni lehet, hogy Így áll az ügy,legalábbis kotnyeles kritikáikból itélve.Egyébként osak azt akartam bebizonyítani, hogy legnagyobb modern színpadi költőnk megértette, hogy színpadi utasításokat adni először is felesleges, másodszor pedig Ízléstelen dolog.Biztosak lehetünk benne, hogy Shakespeare megértette, mit jelent a színházi szakember munkája - a rendezőé és hogy a rendező feladatához tartozik kialakítani a színpadot, amelyen a darab játszódik. Néző Igen és ön arról is kezdett beszélni,mi tartozik még ehhez a feladathoz. Rendező Pontosan. És most, hogy kiküszöböltük azt a tévedést,amely szerint a szerzői utasítások bármi haszonnal járnának, tovább beszélgethetünk arról, hogyan lát a rendező munkához,- 19 -
