Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A politikai színház történetéhez

megdiosőtil"/ vagy,mint Büchner né]?,* tragikus egyedi alakban jelenik meg,a német naturalizmusban lépett elad Ízben színpadra a proletariátus mint osztály /A takácsok^* Selicke család''*/.

A naturalizmus azonban távol áll attól, hogy hangot adjon a tömegek követelésének. A naturalizmus állapotokat rögzít. Helyreállítja az irodalom és a társadalmi állapot közötti kongruenciát.

Kétségtelen, hogy a naturalizmus nem forradalmi, nem "marxista" a mai értelemben.Mint nagy áttörije,I b s e n, soha nem jutott túl a kérdésfeltevésen. A választ a kétségbeesés kitörései helyettesítik. A naturalizmus egyedül az epikában /Z óla/ fogalmazza meg egy olyan társadalom képét, amely hivatott arra, hogy felváltsa a jelenlegit. Túlságos elbizakodottság-e vagy túlzott szerénység, ha színházi területen a naturalizmusban látom mozgalmunk egyik gyökerét? Tudom,minden forradalom hajlamos arra,hogy ősöket sorakoztasson fel s gyakran túlértékel egy-egy részletet, hogy hagyományt és ezáltal szellemi alapot teremtsen magának. De hiszen itt nem az a vitás kérdés, milyen mértékben tartották meg érvényüket a naturalizmus művei korunk számára és nem is az, hogy milyen gyorsan és miért kellett ennek az irányzatnak eltorzulnia,hanem hogy a maga idejében hogyan hatott. Még ha a naturalizmus képviselői maguk távol is akarták tartani magukat minden politikai állásfoglalástél /a szocialista tábor részéről is voltak hangok, amelyek a korai művektől

Q

elvitattak minden valódi szocializmust; Mehring/, ez nem 5 6 7 8

5. Georg Büchner /1813-183?/: forradalmi demokrata német irő. Drámáit /Danton halála, tfoyzeck/ a német feudalizmus elleni harc szenvedélye fűti.

6. Gerhardt Hauptmann: Die Weber /1892/

7. Arno Holz-Johannes Schlaf: Familie Selicke /1891/

8. Franz Mehring /1846-1919/ marxista történész, irodalomtörténész és újságíró, a NKP egyik megalapítója.

8