Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A politikai színház történetéhez

érinti a naturalizmust a maga egészében, nem érinti a naturalizmus funkcióját. A naturalizmus egy történelmi pillanat idejére politikai szószékké változtatta a színházat.

Nem véletlen, hogy abban az időben, amikor a proletariátus eszmeileg és szervezetileg hatáskörébe vonja a szinházat, megkezdődik a színház technikai forradalmasítása is. A nyolcvanas évekre esik a színpadi villanyvilágítás bevezetése,az évszázad végefelé találják fel a forgó színpadot. így hat minden egy irányban, hogy egyáltalán megteremtse a színház áj fogalmát.

A mozgalom azonban első nekifutásával egyszersmind elérte osáospontját is.Csaknem sorsszerűén kapcsolódik ez a fejlődés a kor legnagyobb politikai hatalmi tényezője,a szociáldemokrácia átalakulásához. Gyors szervezeti növekedés, formák kiépítése és finomítása, a szellemi tartalom sémává hanyatlása. Az ellenerők - még a polgárság világában gyökereztek, de tendenciájukban már tálmutattak azon - kimerültek, még mielőtt a döntő ütközetet megkezdték volna.

Természetesen a szinház még abban a korszakban - amelyet Sternheim "bársonykorszaknak" keresztelt el - sem vesztette el teljesen eleven kapcsolatát a társadalommal.

Strindber g^* és Wedekin d10, a nemi kérdést, a házasság kérdését, az erkölcsi fogalmak felülvizsgálását tűzte napirendre. Ebben a tényben, mai szemmel nézve, nyilvánvalóan a megdermedt közösségi formák fellazulása, felbomlása rejlett. És mindez olyan korban^ amikor - társadalmi erők nyo-9. August Strindberg /1849-1912/:svéd regény-, novella- és drámaíró. írói munkásságában kora minden szellemi válságát beteges túl érzékenységgel követte nyomon.Irt történeti drámákat,szimbolikus-szürrealista jellegű színmüveket, misztériumokat,mesejátékokat.

10. Frank Wedekind /1864-1918/: német drámaíró és szinész, az expresszionista dráma előfutára.

9