Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
A Piscator Színpad megszületése
ae meg és tegye lehetővé, hogy a különféle művészeti felfogások kifejlődjenek. A szinpadi instrumentum az a nagy térgépezet, amellyel a rendező megformálhatja egyéni művét, mindig a maga alkotóerejének megfelelően. WALTER GROPIUS, a Bauhaus igazgatója, Dessau. A Piscator Színpad eszközei Nemcsak az előadások, a színház maga is, egészében, kísérlet volt, előrenyomulás egy ismeretlen területre: kísérletezés a közönség, a dráma, a rendezés, a technikai eszközök vonatkozásában. És végül - és ez döntő volt a vállalkozás léte szempontjából - kísérlet volt az üzleti siker tekintetében is. Minden számítás és megfontolás ellenére, aligha vágott neki valaha is vállalkozás ennyire a bizonytalannak. Ml volt a kezünkben? Volt tőkénk, emberi számítás szerint elegendőnek kellett lennie ahhoz, hogy biztosítson egy sziniévadot. Volt épületünk. De már az épüli»'- is szükségmegoldás volt. Szinpada technikailag elavult és semmiképpen nem felelt meg dramaturgiai és rendezői szándékom szükségleteinek. De tovább. Mi volt a helyzet a drámairással, minden színház életének ütőerével? Ezen a területen még erősebben érezhető hiányosság uralkodott. Nem léteztek eszméinket világosan kifejező és egyben művészi megformálású színdarabok és rövid időn belül nem is várhattuk őket. Tudtuk, hogy kezdetén van még a mi színpadunknak eszmeileg megfelelő drámairás, hogy megszületése hosszadalmas folyamat, amely nem mehet végbe az összpolitikai és gazdasági fejlődéstől függetlenül. Hiszen egész tevékenységem a Volksbühnénél nem volt egyéb, mint próbálkozás,hogy a drámaíróét átalakítsam, előrevigyem és elmélyítsem a társadalmi forradalom irányába.Talán egész rendezői módszerem csupán a drámairás hiányosságából fakadt. Bizonyára soha nem lépett 5* A politikai szinház 69
